Sasok útja (Orla Perc)

 

Hajnali 3 óra, megszólalt az ébresztő kegyetlen hangja, jelezvén: szervezet kipihented magad, ébredj, új nap és új kihívás.

A probléma csak azzal volt, hogy az előző napi 20 km a Morskie Oko és Czarny Staw Rysami tavakhoz még erősen érződött ízületeinkben, valamint a 4 óra alvás sem a fittségünket bizonygatta.

Rövid készülődés után a tükröt messziről elkerülve beszálltunk az autóba, s szállásunkról (Koscielisko) átgurultunk Zakopanéba (750-1000m) az alsó parkolóba (rondo Jana Pawla II) és 4 óra 20 perckor elindítva trekkerünket megkezdtük a nagy slattyogást Kuznice irányába még igencsak sötétben az aszfalt úton.

A lanovka aljánál néhány percet tanakodva megtaláltuk a keresett kék jelzést. Első szakaszunk igencsak nyűgösen indult Bozcan irányába, ugyanis a Gasienicowa felé vezető 2-2,5 órás út eleje számunkra borzalmas volt. Tenyérnyi méretű kövek összetömörítve egy egységes egésszé, persze nem teljesen szintben, amin folyamatosan ki akart menni a bokánk, mindezt felfelé - 45 percen keresztül - sötétben fejlámpával, szolidan sem leányálom.

Kiérve ebből az erdős szakaszból végre fellélegezhettünk. A ritkuló növényzet, ahogy a felkelő nap megmutatja első sugarait, s alattunk a még néhol ködös völgy megvilágítást nyer; na ez az amiért azt mondom ÉRDEMES VOLT ELINDULNI.  Az addig enervált csoszogás egy kis lelki feltöltődéssel máris egy lendületes vágtába csapott át. Elértünk a kék és zöld jelzés találkozásához, ahol megpihentünk egy szendvics erejéig, de tudtuk, hogy hosszú út áll még előttünk és újra felkerekedtünk a Schronisko Murowaniec menedékház felé, de itt nem álltunk meg.

Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy igyak egy kávét, de amúgy sem rajongom az ízéért, így erőt véve magunkon újabb fél óra alatt elértük a Czarny Staw Gasienicowy tavat (1624 m). Ez a tó azért különleges, mert utunk során egy nagyon jó viszonyítási pont, ugyanis innentől az északi Gránát csúcs (Skrajny Granat) eléréséig szinte mindvégig a szemünk előtt mutogatja magát más-más perspektívából. Ami még külön érdekessé teszi, hogy  az É-K-i csücskében egy pici sziget helyezkedik el, s pont ezt megkerülve folytatjuk túránkat a következő két órában a Zawrat (2158 m) felé. Szerencsére az út jól karbantartott és jól járható az elején említett erdős szakasz után, s innentől sem lesz másképp a hegycsúcs felé, bár a szintemelkedés fokozódik.

Harminc perccel később a tó elhagyása után egy kis tengerszem mellé érkezünk, még mindig a már fejünkbe vésődött kék jelzés mentén. A térképen sűrűsödő szintvonalak a gyakorlatban is jelentős szívdobogást, lihegést okoztak és elértük az első láncos részt is, a szakasz végéhez közeledve. Bár feltételezem ezek még inkább az egyszerűbb közlekedés miatt lettek kihelyezve, jól jöttek a szoktatás időszakában.

Megfordult a fejemben, hogy megiszom a táskámban cipelt energiaitalt és csokoládét, de motivációs jelleggel úgy döntöttem, legyen ez a jutalmam, ha felértem a csúcsra. Ha nem is a reklámban szereplő "Red Bull szárnyakat ad" tempóban, de viszonylag gyorsan fel is jutottunk a 2158 méteres Zawratra, immáron 5 óra menetelés után. Kicsivel 9 után már időzött itt pár ember, akik reggel a menedékházból kezdték meg útjukat, de ez minket nem zavart.

Röviden elidőztünk Antival, s gyönyörködtünk a festői látványban, ahol immáron két újabb tóval bővült a látvány (Zadni Staw Polski, Czarny Staw Polski). A leírások szerint innen indul az Orla Perc, vagy magyarul Sasok útja, melynek teljesítése nekünk 7 órát vett igénybe. Immáron a piros jelzést kellett, hogy firtassa tekintetünk.

A Sas út létrehozásának ötlete a XX. század elején született meg, kezdeményezője Franciszek Henryk Nowicki lengyel költő volt, aki 1901 februárjában javasolta az útvonal kiépítését. Az ötlet megvalósításával azonban várni kellett néhány évet, a Sas út kiépítése ugyanis nagyrészt 1903 és 1906 között zajlott le. Az útvonalat a Tátra Egyesület (Towarzystwo Tatrzańskie) irányításával, építették ki, melyhez nagy mértékben hozzájárult a szenvedélyes turista, Walenty Gadowski lelkész, aki személyesen vett részt az útvonal kiépítésében, valamint a költségek egy részét is fedezte. 1904 és 1912 között készültek el a Sas útra történő fel- és lejutást lehetővé tevő turistautak, legkésőbb készült el a Zerge-csorbába (Kozią Przełęcz) vezető útvonal, amelyet 1925-ben lezártak, és csak 1953-ban nyitottak meg ismét. Az útvonal megjelenése és nyomvonal idővel különböző változásokon ment keresztül.

A Sas út veszélyes útvonal, az évek során csaknem 100 turista vesztette itt életét. Számos áldozat heves vitákat váltott ki a turistatársadalomban, a XXI. század első évtizedében az is felvetődött, hogy via ferratává alakítsák át az útvonalat, így kifeszített drótkötéllel helyettesítenék a láncokat, melynek használatához azonban speciális felszerelés szükséges. Végül azonban a láncok maradtak a helyükön, és csak annyi változás történt, hogy 2007 júliusában a Zawrat és a Zerge-hegy közötti szakaszon a Zerge-csorba közelében a Puszta-völgyecske felé eső rövid szakasz kivételével egyirányúsították az útvonalat.

A Sas út útvonala (az oda vezető utak nélkül): Zawrat (Zawrat, 2158 m) – Kis-Zerge-hegy (Mały Kozi Wierch, 2228 m) – Felső-Fagyott-tavi-csorba (Zmarzła Przełączka Wyżnia, 2201 m) – Honoratka-szakadék (Honoratka) – Fagyott-tavi-csorba (Zmarzła Przełęcz, 2126 m) – Zerge-csorba (Kozia Przełęcz, 2137 m) – Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m) – Felső-Zerge-csorba (Kozia Przełęcz Wyżnia, 2240 m) – Zerge-hegy (Kozi Wierch, 2291 m) – Buczyna-völgyi-csorba (Przełęcz nad Buczynową Dolinką, 2225 m) – Kulczyński-szakadék (Żleb Kulczyńskiego) – Fekete-Barát-kémény (Kominek pod Czarnym Mniszkiem) – Hátsó-Sieczka-csorba (Zadnia Sieczkowa Przełączka, 2194 m) – Déli-Gránát-csúcs (Zadni Granat, 2240 m) – Középső-Sieczka-csorba (Pośrednia Sieczkowa Przełączka, 2218 m) – Középső-Gránát-csúcs (Pośredni Granat, 2234 m) – Elülső-Sieczka-csorba (Skrajna Sieczkowa Przełączka, 2200 m) – Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat, 2225 m) – Gránát-csorba (Granacka Przełęcz, 2145 m) – Alsó-Sas-csorba (Orla Przełączka Niżnia, 2135 m) – Jasiński-csorba (Pościel Jasińskiego, 2125 m) – Nowicki-csorba (Przełęcz Nowickiego, 2105 m) – Kereszt-nyereg (Krzyżne, 2112 m).

Az útvonal szintkülönbsége megközelítőleg 1020 méter, az útvonal hossza kb. 4,3 km. (légvonalban 2,5 km), szintideje a térképek szerint kb. 7,5 óra.

Az út során érintett csúcsok: Kis-Zerge-hegy (Mały Kozi Wierch, 2228 m) – Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m) – Zerge-hegy (Kozi Wierch, 2291 m, az útvonal legnagyobb tengerszint feletti magasságban fekvő pontja) – Déli-Gránát-csúcs (Zadni Granat, 2240 m) – Középső-Gránát-csúcs (Pośredni Granat, 2234 m) – Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat, 2225 m).

A Sas út egyes szakaszai a legnehezebbtől a legkönnyebbig (kitettség és technikai nehézség tekintetében):

·         Zerge-csorba (Kozia Przełęcz) – Zerge-hegy (Kozi Wierch)

·         Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat) – Kereszt-nyereg (Krzyżne)

·         Zawrat (Zawrat) – Zerge-csorba (Kozia Przełęcz)

·         Zerge-hegy (Kozi Wierch) – Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat)

1. etap – Zawrat (Zawrat) – Zerge-csorba (Kozia Przełęcz)

 Teljes emelkedés 205 méter, teljes süllyedés 225 méter, az útvonal hossza 0,8 km, szintideje 1 óra 30 perc.

A Zawrat (2158 m) csúcsáról a Kis-Zerge-hegy (Mały Kozi Wierch, 2228 m) felé vettük utunkat egy gerinctúra keretén belül. Egy kis emelkedést követően meg is tapasztaltuk, hogy miért is hívják Kis-Zerge-hegynek, ugyanis tényleg láttunk 3 kis zergét bóklászni előttünk, de mikor megláttak bennünket, szinte egy szempillantás után továbbkaptattak a számunkra már elérhetetlennek tűnő sziklák között. Ezt követően egy kis emelkedéssel megkezdtük gerinctúránkat és szembe is jött velünk az első kisebb technikai nehézség is kisebb mászás formájában. E rövid szakasz után egy sziklatáblához érkezünk, ahol a Sas út első láncai találhatók (a láncok egy rövid szakaszán magunkat erősen felhúzva juthatunk fel). Folytatva az útvonal elhalad a gerinc egy kis púpja mellett, majd felmegy a következő, nem túl jelentős magaslatra. Tovább emelkedünk a Kis-Zerge-hegyre vezető kitett úton (különösen a Gąsienica-völgy {bal} felé nagy a mélység alattunk), a szakasz végén láncok segítségével. Itt gondolkodtunk el azt hiszem először, hogy valóban jó helyen vagyunk e, ugyanis még igencsak szoktuk a láncos hirtelen emelkedős környezetet.

A Kis-Zerge-hegy (Mały Kozi Wierch, 2228 m) – a Sas út ezen szakaszának egyetlen csúcsa, melyről minden irányban akadálymentes a kilátás, ezen kívül megcsodálhatjuk az út előttünk álló, lenyűgöző nyomvonalát, emellett szép kilátás nyílik a Zamarla-torony (Zamarła Turnia) déli falára. A csúcsot magunk mögött hagyva végig megyünk egy rövid, kitett gerincen, majd láncok segítségével leereszkedünk a keskeny Felső-Fagyott-tavi-csorbába (Zmarzła Przełączka Wyżnia, 2201 m). Az említett csorbából a láncok segítségével mélyen leereszkedünk a vízmosásban, valószínűleg ez a Sas út legnehezebb része a Zawrat és a Zerge-csorba között. Veszélyes hely, elsősorban árnyékossága és az ehhez kapcsolódó kockázatok miatt. Ezután az út kiemelkedik a vízmosásból, majd traverzálva (eleinte láncokkal segítve, később kicsivel könnyebb terepen) jut vissza a gerincre a Fagyott-tavi-csorba (Zmarzła Przełęcz, 2126 m) közelében. Egy rövid szakaszon szorosan a gerincen haladunk – eleinte könnyű ereszkedés a sziklatáblákon (vannak láncok is, amelyek főleg akkor lehetnek hasznosak, ha csúszik a szikla), majd később az útvonal elhagyja a gerincet, és megérkezünk a következő árnyékos vízmosásba, amely szintén a gerinc északi oldalán található.

A vízmosásba meredek és nehéz terepen, láncok segítségével ereszkedünk le, nem sokkal könnyebben, mint a Honoratka-szakadékba, majd felé megyünk tovább – számos technikai segédeszköz (lánc, kapcsok) könnyíti meg utunkat, miközben közelről csodálhatjuk meg a lenyűgöző Zamarla-torony (Zamarła Turnia) déli falát, melyen sokszor hegymászókat is láthatunk.

A Fagyott-tavi-csorba (Zmarzła Przełęcz, 2126 m) – az útvonal egy érdekes pontja, különösen az álló szikla érdekes a turisták számára, mi itt ettük meg elemorzsiánkat a déli órákban. A csorba után megkezdjük a Zamarla-torony (Zamarła Turnia) északi lejtőjének traverzálását, kezdetben rövid és könnyű szakasszal, majd meredek emelkedő várja a turistákat, ennek első részében láncok és kapcsok segítenek, majd később már segítség nélkül egyre közelebb kerülünk, a Zamarla-toronyhoz, később az út balra fordul, és a Zerge-csorba (Kozia Przełęcz, 2137 m) irányában vezet tovább.

A Zerge-csorbát láncok mellet, majd a híres létrán leereszkedve érjük el – egy látványos és kitett ereszkedés, különösen a létra lehet félelmetes. Sok furcsa történet kering róla, de ezen a helyen nem kell túlságosan aggódni. Láncok biztosítják a létra tetejére történő nyugodt leereszkedést, és a létra elhagyása sem jelent túl nagy problémát (bár már régi, és nyikorog, amikor mászunk rajta lefelé, ezért keményen kell tartani magunkat). Még a létra fölött érdekes kilátás nyílik az út előttünk álló következő szakaszára, különösen a Zerge-bástya megközelítés tesz ránk mély benyomást.

 

2. etap – Zerge-csorba (Kozia Przełęcz) – Zerge-hegy ( Kozi Wierch)

 Teljes emelkedés 220 méter, teljes süllyedés 65 méter, az útvonal hossza 0,4 km, szintideje 1 óra 40 perc.

A Zerge-csorba (Kozia Przełęcz, 2137 m) – tiszteletet parancsoló, csak néhány embernek helyt adó keskeny csorba, amelyen láncok segítségével mehetünk át a gerinc északi oldaláról a délire. Az első lehetőség a Sas út elhagyására akár északra, a Gąsienica-völgy (Gąsienicowa Dolina), akár délre, a Puszta-völgyecske (Pusta Dolinka) felé. Ezen a szakaszon a nehézségek intenzitása igen magas, és egy jó napon hosszú várakozási idő alakulhat ki a Zerge-csorbából a Puszta-völgyecske (Pusta Dolinka) irányába történő lemenetel során. Utunkon kezdetben egy vízmosásban haladunk, amely a csorba alatt található, majd egy tiszteletet parancsoló és kitett párkányon mászunk,  láncok és kapcsok segítségével, amely annak ellenére, hogy komoly nehézségeket okozhat, mégis kétirányú. Hamarosan megékezünk az útelágazáshoz (kb. 2120 méter magasságban, ahonnan nehéz úton leereszkedhetünk a Puszta-völgyecskébe {Pusta Dolinka}), itt a Sas út balra fordul, és meredeken vezet felfelé – megkezdjük a Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2266 m) megközelítését.

Eleinte nagyon meredek a mászás (számos kapocs és lánc áll segítségünkre), ennek leküzdése után megérkezünk egy olyan helyre, ahonnan nagyon érdekes kilátás nyílik a magunk mögött hagyott létrára és környékére. Más szavakkal élve, nézzünk csak vissza nyugodtan, hogy mitől lett teli a gatyánk - talán nem alaptalanul -. Pihenésképp egy rövid és könnyű szakasz vezet a következő lánchoz, ahonnan rövid idő alatt egyre magasabbra jutunk.

A gerincen található Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m) megközelítésének utolsó szakasza már egészen jó hegymászás, kézzel kapaszkodva, segédeszközök nélkül, mellesleg gyönyörű kilátással.

A Zerge-bástya gerince – a Sas út talán leginkább kitett része, ahonnan fantasztikus kilátás kínálkozik. A Sas út felmegy a Zerge-bástya (Kozie Czuby) első ormára (2239 m), ahol ismét találhatunk segédeszközöket.  Az ösvény elhalad a következő orom alatt, majd egy könnyű traverzálás következik az északi oldalon (kb. 2250 méter magasságban).

Ezután láncok sorozata kezdődik, és a Zerge-bástya (Kozie Czuby) főcsúcsa közelében a Sas út visszatér a kitett gerincre, amelyre segédeszközök nélkül vezet fel. A Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m) – lenyűgöző, kitett csúcs szép kilátással, különösen a közeli Zerge-hegy mutat impozáns képet, amely jó ösztönző lehet az út folytatása előtt. A Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m) és a Zerge-hegy (Kozi Wierch, 2291 m) közötti átmenet nagy tapasztalatot igényel, kitett és igényes befejezése az útvonal e szakaszának – elsőre mindenki jó kis gimnasztikára számíthat itt (láncok és kapcsok segítségével).

A lemenet a Zerge-bástyáról (Kozie Czuby, 2263 m) a Felső-Zerge-csorbába (Kozią Przełęcz Wyżnią, 2240 m) nagyon meredek, és a számos kapocs ellenére néha elég nehéz jó lépést találni.

A Felső-Zerge-csorba (Kozią Przełęcz Wyżnią, 2240 m) fölött az ösvény bevezet egy kéménybe, ahol a láncos segítség mellett számíthatunk egy érdekes mászásra, ezúttal segédeszközök nélkül. Ez a kémény jól látható a Zerge-bástyáról (Kozie Czuby, 2263 m).

A Zerge-hegy (Kozi Wierch, 2291 m) megközelítés szintén igen meredek, ezúttal azonban erősen fel kell magunkat húzni a csúcsra. Számomra talán ez volt a legveszélyesebbnek tűnő szakasz, hiszen egy majdnem függőleges falon másztunk felfelé. Ez a Sas út teteje, minden irányban kitűnő kilátással, különösen a déli oldal kilátása vonzza a tekintetet, és tetszik a szemünknek (szépen látható innen a Lengyel-Öt-tó völgye). Ezen kívül érdemes visszanézni a Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m) felé, amely ebből az irányból nagyon lenyűgöző, és nehéz róla elhinni, hogy turistaút vezet rajta.

 

3. etap – Zerge-hegy (Kozi Wierch) – Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat, 2225 m)

 Teljes emelkedés 265 méter, teljes süllyedés 330 méter, az útvonal hossza 1,6 km, szintideje 1 óra 35 perc.

Véleményem szerint a Sas út legkönnyebb része, csak a szakasz középső részén találhatunk némi technikai nehézséget. A Sas út legmagasabb csúcsát magunk mögött hagyva gyökeresen megváltozik az út karaktere, ez a szakasz már nem olyan impozáns – a lemenet a Zerge-hegyről (Kozi Wierch) könnyűnek tűnik (csak helyenként vannak kisebb technikai nehézségek), de a gerinc alatt nagyon mállékony terület található, ezért nagyon fontos figyelni a kisebb lehulló kövekre, és különösen a nagyobb, laza sziklákra.

Kb. 2200 méter magasságban elágazik az útvonal, innen le lehet menni a Lengyel-Öt-tó völgyébe, a Sas út pedig balra fordul. Délről traverzáljuk a Zerge-hegy (Kozi Wierch) és a Buczyna-őrtorony (Buczynowa Strażnica) gerincét, az útvonal hol emelkedik, hol süllyed, méterről méterre haladunk, végül egy meredek mászás után érkezünk meg a közeli gerincre.

Nagyjából fél órás fel-le mászás után a Sas út ismét nehezebbé válik – a meredek Kulczyński-szakadékban (Żleb Kulczyńskiego) történő ereszkedés technikailag nehéz, nincsenek technikai segédeszközök, ezért a sziklának háttal történő ereszkedést javasolják. Egyesek azonban éppen ellenkezőleg, a szikláva szemben állva ereszkednek, ami kicsit nehezebb feladat, mivel így korlátozottak a látási viszonyok, és nehéz folyamatosan haladni (a bénábbak meg itt kiszakítják a táskájukat is -lásd én-.

2159 méter magasságban a Kulczyński-szakadék (Żleb Kulczyńskiego) elágazik. Innen le lehet menni a Zerge-völgyecskébe (Kozia Dolinka), ez azonban nehéz útvonal. A Sas út itt jobbra kanyarodik, és felvezet egy kéménybe.

A Fekete-Barát-kémény (Kominek pod Czarnym Mniszkiem) – nagy figyelmet igénylő hely, bár ezen a helyen számos segédeszköz (láncok, kapcsok) állnak rendelkezésre, a meredek kéményben mindkét kezünk erejére szükségünk van. A kéményt magunk mögött hagyva ismét könnyebb terep következik. Északi irányban traverzáljuk a Fekete-fal (Czarne Ściany) nyugati lejtőit – könnyű átmenet sziklás terepen, kisebb technikai nehézségekkel tarkítva. Szép kilátásra számíthatunk a Zerge-hegy (Kozi Wierch, 2291 m) és a Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m) felé, ennek a traverznek a Hátsó-Sieczka-csorbában (Zadnia Sieczkowa Przełączka, 2194 m) van vége.

A Gránát-csúcsok {Déli-Gránát-csúcs (Zadni Granat, 2240 m) – Középső-Gránát-csúcs (Pośredni Granat, 2234 m) – Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat, 2225 m)} – a Sas út három csúcsa egymáshoz közel. A Gránát-csúcsok végigjárása csak kb. 20 percet vesz igénybe. Az útvonal nagyon vonzó része, hiszen mindhárom csúcsról gyönyörű, mindháromról kicsit más panoráma tárul elénk, amely feltétlenül megér egy pillantást. A Gránát-csúcsok útvonalán kevés technikai segédeszközt találunk (a párkány egy részén kapocs, valamint egy rövid lánc egy repedés fölött), ezért a kezünkkel segített érdekes átmenetre számíthatunk. Technikai nehézségek csak egy helyen, közvetlenül a Középső-Sieczka-csorba (Pośrednia Sieczkowa Przełączka, 2218 m) alatt lehetnek, és nagyobb erőfeszítést igényel a lejövetel a Középső-Gránát-csúcsról (Pośredni Granat, 2234 m), valamint az átlépés az Elülső-Sieczka-csorba (Skrajna Sieczkowa Przełączka, 2200 m) repedésén. A repedésnek félelmetes híre van, furcsa történetek keringenek róla, de nem okozhat nagy problémát (csupán egy nagy lépésre van szükség, amiben a lánc segíthet). Jelzem, nekem ettől függetlenül problémát okozott, mert nem volt akkora lábam, hogy átlépjek és kifeszített karral a kezem a derekamhoz szorítva a levegőben oldalaztam át, miközben a szakadék alattam tátongott. De ahogy néztem Anti sem örült annyira a látványnak.

4. etap – Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat, 2225 m) – Kereszt-nyereg (Krzyżne, 2112 m).

Teljes emelkedés 330 méter, teljes süllyedés 445 méter, az útvonal hossza 1,5 km, szintideje 2 óra 15 perc.

Nem kétséges, hogy a Sas út nagyon nehéz része (különösen azért, mert jelentős technikai nehézséggel kell számolni – helyenként problémát okozhat a következő lépés helyének megválasztása), emellett a négy szakasz leghosszabb és leginkább időigényes része, sőt még a fizikai fáradtságunk is közrejátszik már.

Annak ellenére, hogy ezt a szakaszt hosszú traverzálások jellemzik, helyenként nagyon szép kilátásara számíthatunk. A lemenet az Északi-Gránát-csúcsról (Skrajny Granat) már a kezdetektől igen nehéz, amelyet láncokkal igyekeztek megkönnyíteni.

A Gránát-csorbába (Granacka Przełęcz, 2145 m) való ereszkedés végén jelentős problémát okozhat a nagyon morzsalékos kőzet, óvatosnak kell lennünk az apró kavicsok és a nagyobb, laza kövek miatt. A Gránát-csorba (Granacka Przełęcz, 2145 m) után egy, a Pańszczyca-völgybe (Dolina Pańszczyca) vezető vízmosás következik (több helyen is láncok segítik a haladást), az ereszkedés jelentős technikai nehézséget okozhat (különösen azért, mert a láncos szakasz egy helyen egy néhány méter széles nyílás fölött vezet, amely fölött egy kis sziklapárkányon kell átmenni, láncok segítségével).

Ezután északi oldalán traverzáljuk a Nagy-Sas-tornyocska (Wielka Orla Turniczka) lejtőjét, ahol számos lánc mellett a Sas út második létráját találjuk. {előtte technikai pihenő} 

Ezen a ponton felkelti a turisták figyelmét egy közeli szikla, annak is tipikus, hatalmas repedése.

A Nagy-Sas-tornyocska (Wielka Orla Turniczka) traverzálása az Alsó-Sas-csorbában (Orla Przełączka Niżnia, 2135 m) ér véget – ez egy kis füves, mindazonáltal kitett hágó, melyről a gerinc mindkét oldalán szakadékok esnek le. Közvetlenül az Alsó-Sas-csorba (Orla Przełączka Niżnia, 2135 m) elhagyása után újabb traverzálás következik, az útvonal ezúttal a Sas-orom (Orlą Baszta) déli oldalán vezet – jelentős technikai nehézségek, különösen a kéményben történő meredek ereszkedés során a Jasiński-csorbába (Pościel Jasińskiego, 2125 m). Az ereszkedést számos lánc és kapocs segíti.

A Jasiński-csorba (Pościel Jasińskiego, 2125 m) – kiemelkedően érdekes, füves táj, itt ér véget a Sas-orom (Orlą Baszta) traverzálása, majd következik egy újabb traverz, ezúttal ismét a gerinc északi oldalán.

A Buczyna-taraj (Buczynowe Czuby) traverzálása – igényes, kissé meredek átmenet a Pańszczyca-völgy (Dolina Pańszczyca) fölött, számos lánc segítségével.

Ezután a Sas út ismét keresztezi a gerincet, ezúttal a Nowicki-csorbában (Przełęcz Nowickiego, 2105 m).

Ezt elhagyva egyre közelebb kerülünk a Nagy-Buczyna-toronyhoz (Wielka Buczynowa Turnia, 2182 m), amely alatt az ösvény ismét visszamegy az északi oldalra, de nem sokáig, hiszen hamarosan megkezdődik a hosszú déli traverz a Buczyna-tornyocska (Buczynowa Turniczka) irányába. A Buczyna-tornyocska (Buczynowa Turniczka) traverzálása – eleinte enyhén emelkedő, de keskeny és szakadékos útvonal, azonban nem kell sokat várni a következő technikai nehézségre.

Ez egy érdekes, szűk folyosó a sziklák között, ahol láncok segíthetnek,  de néha problémát okozhat a következő lépés megtalálása. A traverz következő része meredek ereszkedés törmelékes terepen, nagyon oda kell figyelnünk az apró kavicsokra, valamint a nagyobb, laza kövekre. A Buczyna-csorba (Buczynowa Przełęcz) alatti szakadék (a gerinc déli oldalán) – kicsit nehéz, meredek emelkedés kihívást jelentő sziklás terepen, láncok segítségével.

A Kis-Buczyna-torony (Mała Buczynowa Turnia, 2160 m) megközelítése – a hosszú, láncos szakasz folytatása, rövid idő alatt egyre magasabbra jutunk. Innen a Sas út szelídebb traverzben halad, majd hamarosan eléri a gerincet, közvetlenül a Kis-Buczyna-torony (Mała Buczynowa Turnia, 2160 m) mellett – a csúcsot jobbról a Kereszt-nyereg (Krzyżne, 2112 m) irányában kerüli meg. Egy idő után az ösvény elhagyja a gerincet, megkezdődik a Madár (Ptak) és a Kereszt-domb (Kopa nad Krzyżnem) déli traverzálása – ez az utolsó traverz a Sas úton, kb. 10 perc múlva végre elérjük a Kereszt-nyerget (Krzyżne, 2112 m), amely a gerincen vezető tényleges útvonal végpontja.

Elérkezve a Krzyzne csúcsához lassan megpillantottuk az útjelző táblát. Szolid mosollyal az arcunkon erősen megfáradva tudatosult bennünk, hogy teljesítettük a kitűzött célt.

7 órára volt szükségünk a leírás szerinti 7 óra 30 perces táv teljesítéséhez.

Miután ülepedett a siker gondolata, lekuporodtunk egy szélárnyékos helyre és elfogyasztottuk maradék szendvicsünket és a sűrűsödő felhők nyomására kénytelenek voltunk nekiveselkedni a maradék 4 és fél óra lefelé vezető útnak a Gasiencowa irányába.

Az első fél órát mondanám sanyargatónak, mivel itt kellett komolyabb szintet ereszkedni, de ez sem a technikai nehézség miatt kihívás, mintsem megfáradt lábaink koordinálása miatt. Másfél órába került, mire elértük a két kis tavat (Czerwony Staw), ahol kénytelen voltam 3-4 percre lehuppanni.

Útközben újfent találkoztunk 3 testesebb zergével, akik utunkat állták, de Anti tapsolt párat és tovább is iramodtak, utunkra engedve bennünket. Elhagyva a tavat, monoton léptekkel az eddigi lefelé tartó irányt egy felfelé vezető törte meg, mivel egy bércen át kellett törnünk, hogy a következő völgybe jussunk. Utunkat egy festői kis patak is keresztezte, mely zuhataga mögött szinte összefüggő mohaszőnyeg láttatta magát.

Elérve a Gasiencowát már újra ismerős látvány fogadott és a reggeli kék útvonalra visszacsatlakozva tovább cammogtunk immáron jóformán szótlanul egy-egy szolid nyögdécselés társaságában, amit számunkra oda nem illő kövek okoztak (értsd: nem volt energiánk már kikerülni, vagy utat módosítani, így valahogy át kellett zúdulni rajta). Visszatérve a reggel oly rossz élményt okozó erdei fenyves részhez, sötétség borult ránk, felvettük fejlámpánkat és szó szerint botladozva lecsoszogtunk a hegyről Kuznicébe. Az utolsó méterekben természetesen még sikerült elnyalnom, de ügyet sem vetve rá, feltápászkodtam és mentem tovább. A lanovkánál sorban álltak a hiénák (taxisok), akik megpróbáltak minket visszaszállítani a városba, de nem engedtünk a kísértésnek. Jót mosolyogtunk, hogy a gofris, ami mellett elhaladtunk "már megint" nincs nyitva (sem reggel 4:40-kor, sem este 9-kor - felháborító) s még egy 20 perc esetlen vánszorgással visszatértünk a parkolóba, ahol a kocsit hagytuk. Nyugtáztuk, hogy beértünk, egyben vagyunk.

Táv a trekker szerint 27 km, szintkülönbség (fel-le) 3600+ méter, elégetett kalória 12800 Kj, fáradtság 10\10.

Az biztos, hogy szerencsénk volt az idővel, nem esett az eső, nagy szél sem fújt, de így is embert próbálóra sikerült utunk, hiszen nem az ajánlott (menedékház - Sasok útja - menedékház) szakaszt jártuk be.

Örülök, hogy a bakancsomban mentem és nem a már kopottabb talpú félcipőben, ugyanis egyes helyeken tényleg kellett a tapadás, hogy ne csak karból húzzam fel magam a közel függőleges falon a lánc segítségével. Esős időben ezt nem ajánlanám, sem barátomnak, sem ellenségemnek. A másik hasznos felszerelés a kesztyű, mert sok a lánc, kikezdi az ujjakat és a tenyeret rendesen. Fizikum tekintetében úgy gondolom, hogy az átlagosnál jobb kondíció szükséges, mivel nem egy helyen kell felhúzni az embernek teljes testsúlyát karból, mégis a szellemi felkészültség és az erős akarat, ami a siker kulcsa. A látvány fantasztikus az egész út során, de tériszonyosok inkább más helyet keressenek, mivel magán a Sas úton több alkalommal is kitett párkányokon kell átkelni, ahol 10-100 méteres szakadék tátong a másik oldalon.

A Gránát csúcs egy átkelője (átlépés az Elülső-Sieczka-csorba repedésén), amit külön kiemelnék, itt egy 120-130 centi széles szakadékon kell átlibbenni (feltéve, ha tudsz akkorát terpeszteni) és mindössze egy lánc segíti utad, alattad pedig ... akit érdekel majd megnézni. Na erre én is azt mondtam, hogy "fosatós".

Összességében az élmény egy életre szól és fantasztikus, de aki nem lentről a parkolóból indul, hanem a menedékházak egyikéből, kevésbé fog elfáradni.

 

Tanulság: foglalj előbb szállást: akár hónapokkal előbb.