Horvátország - Isztria
Porec
Porec egykoron egy nagy tekintéllyel bíró városállam volt. Sokáig Porec volt az Isztria központi települése, majd átkerült a hangsúly a félsziget átellenes oldalára Pulára. Mára Porec kiesett a turisztikai életből, egy szerény kisváros lett. Se az óvárosa, se a strandja nem éri el, az innen 30 km-re fekvő Rovinj színvonalát.
Mindezek ellenére sokan nyaralnak Porecben. A személyes tapasztalat az, hogy mivel nincsen már annyira benne a turisztikai életben, így az éttermekben a megszokottnál kedvesebbek a pincérek, jobban megbecsülik a turistákat, sokszor ajándék pálinka is jár az ebédhez. Aki egy nyugis, ámbár jelentős történelmi emlékekkel rendelkező városban szeretne nyaralni, annak tökéletes választás Porec. Azoknak is kiváló szálláshely Porec, aki a környező isztriai falvakat szeretnék felkeresni.
Látnivalók bőven akarnak a 11000 fős városban.
Az 1719-ben épült, barokk Sinčič-palota 1952 óta helytörténeti múzeumnak is helyet ad. Több mint 2000 tárgyat mutat be. Láthatók itt 2000 éves sírleletek, kora keresztény faragványok, kora középkori képek, 17. századi szobrok és a Carli család tagjainak arcképei a 17-18. századból stb.
Nyugat-Isztria legfőbb nevezetessége a Szent Euphraius-bazilika, amelynek helyén már a 3. században a város védőszentjéről, Szent Mórról elnevezett imaház, majd templom állt. Ezt Euphrasius poreči püspök lebontatta, és az alapokon 15 évi munkával elkészült a ma látható, bizánci stílusú bazilika. A templom legcsodálatosabb látnivalói, az aranymozaikok a szentélyben és a diadalíven láthatóak. A templomhoz tartozó keresztelőkápolna mögött áll a harangtorony. A belépésért ugyan fizetni kell, de megéri: gyönyörű a kilátás az óvárosra.
A tengerparton találjuk az 1403-ban épített kör alaprajzú világítótornyot, amely az Adria egyik legrégebbi irányjelzője.
A poreči városháza egy velencei stílusú palota. Oszlopos előcsarnokának falát geometrikus freskók díszítik: kék alapon virágok és vörös alapon kígyók.
Rovinj
Városfalak és kapuk
Rovint a VII. századtól kezdve vastag városfalak és erős kapuk veszik körül. Az eredeti hét városkapuból mára három maradt meg: a Szent Benedek, a Portico és a Szent Kereszt kapu. Az óváros felfedezését kezdjük a főtérről nyíló nagy szárazföldi, Szent Kereszt kapunál.
A kapun áthaladva egy mesevilág vár minket, kedves tereivel, szűk sikátoraival és fényesre koptatott macskaköveivel. Az éttermi részeket elhagyván, induljuk el felfelé a Szent Eufémia templom felé. Vigyázzunk ezzel az úttal, mert nagyon keskeny a sikátor és a nyári hőségben megreked a hőség, így könnyen rosszul lehetünk. Hideg ivóvizet mindenképpen vigyünk magunkkal, vagy térjünk be egy étterembe, ha úgy érezzük, hogy nem bírjuk a mászást.
A Szent Eufémia templom
Rovinj jelképe és egyben legmagasabb és leglátványosabb építménye a Szent Eufémia templom. Nevét a város védőszentjéről kapta. A templomot a XVIII. században építették egy V. századi kora keresztény templom alapjaira. A homlokzata velencei-barokk stílusú. Érdekességképpen megfigyelhetjük, hogy a homlokzatot díszítő burkolat csak a templom oldalának a feléig tart. A hátsó fele nyersen maradt.
A hatvan méter magas haragtorony tejetén áll Szent Eufémia rézszobra a város, a szárazföld felé fordulva, így mutatván a szélirányt a hajósoknak. Ha elmegyünk egy hajós túrára minden kapitány felhívja a figyelmet arra, hogy a szobor nem a templom elé néz, hanem hátat fordítva a szélirányt mutatja. :)
A templom oltáránál található Szent Eufémia kőkoporsója.
Főtér és a piac
A Szent Eufémia templomtól lefelé haladva visszajutunk a főtérre. Eredetileg a főtér helyén volt az a tengerszoros ami elválasztotta egymástól Rovinjt és a szárazföldet. Ma éttermek, kávézók és a városi múzeum található a főtéren. Esténként élénk élet, koncertek jellemzik Rovinj főterét.
A főtérrel átellenben a helyi piacot találjuk. Az árusok nappal és még éjszaka is kínálják portékájukat. Reggelente a piac végén található halpiac is megtelik élettel (halakkal és egyéb tengeri élőlényekkel). Érdemes ellátogatni a piacra, mert a mediterrán tengeri hangulaton túl házi mézet, lekvárokat és szeszes italokat is vásárolhatunk.
Strandok
Ha már elfáradtunk a város felfedezésében, több lehetőség is adódik egy kis felfrissülésre. Ha nem akarunk messzire menni, akkor Rovinj déli felén a sziklákról be lehet menni a tengerbe és fürödni lehet. Ha kicsit több időnk van, akkor érdemes befizetni egy Vörös szigeti hajóútra és ott strandolni.
Lone Bay strand
A Lone Bay strand Rovinjtól délre található a hajókikötőn túl, egy védett öbölben. A strandhoz a városból kiépített gyalogutak vezetnek. A partszakasz apró-kavicsos és lassan mélyülő. A strand jó felszerelt, wc, étkezési lehetőség és kölcsönzők is találhatók.
Golden cape – aranyfok strand
A Loney bay strandon túl, a Zlatni rat, vagyis az Aranyszarv földnyúlvány másik oldalán fekszik a Gonden cape strand. Ez a strand már nem annyira kiépített, mint a Lone Bay és itt sziklás tengerpartot találunk.
Vörös sziget
Rovinjtól mintegy 15 perces hajóútra fekszik a Szent András, avagy Vörös sziget. A sziget mellett egy másik kis sziget is található, mint a nagy sziget kisöccse a Maskin sziget. A szigetek egy kis híddal vannak összekötve. A nagyobbik - a Vörös szigeten - egy bencés kolostor és a Hotel Istra található. A szigetecske festői szépségű. Csodálatos római és velencei épületek találhatók, üde zöld környezetben a háttérben, pedig a türkizkék Adria. Meg merjük kockáztatni azt a kijelentést, hogy a Vörös sziget szebb a nagy becsben tartott Brijuni-szigeteknél.
A Vörös szigeten, a hotel hátsó oldalánál egy kellemes apró-kavicsos strandot találunk. Mivel szinte a teljes Vörös szigetre kiterjed a hotel területe, ezért a strand nagyon jól felszerelt és tiszta. Természetesen gépkocsi forgalom nincs a szigeten, ha közlekedni kell, akkor a személyzet villanyautóval jár. A szemközti Maskin szigeten sziklás strandok találhatók. Ezek a strandok a nudisták részére lettek kialakítva.
A városi strand
A városi strand az óváros félszigetének déli felén található. A városi strand tulajdonképpen a félsziget sziklás, nem beépített területét fedi le. Ez a partszakasz körülbelül 150 métert fed le, amit a helyiek több részre osztottak fel. Az óváros strandjai mind sziklásak, lépcsőkön kell lemászni hozzájuk. Találunk olyan strandot is ami pont egy-egy étterem vagy bár előtt van, így strandolás közben nyugodtan koktélozhatunk is például a Valentino kávézóban.
Esténként a Valentino kávézó előtt alulról, néhány reflektorral megvilágítják a tengert. Az emberek kis párnákra ülnek ki a sziklákra és úgy iszogatnak. Elképesztő látvány.
Borik strand
Rovinjtól északra Borik üdülőváros felé találjuk a Borik strandot. A strandról a szokásos festői kilátás nyílik az óvárosra. A part lassan mélyülő apró-kavicsos part.
Pula
Pula több mint 2000 éve az Isztriai-félsziget legnagyobb városa. A 85 000 lakosú város napjainkban is Isztria gazdasági központja.
Pula leghatalmasabb római építménye az amfiteátrum, tengelye 112 m. Az ellipszis alakú épületet Augustus császár kezdte építtetni és Vespasianus császár fejezte be. A bejárat ma is a tenger felől van.
Pula látnivalói közül érdemes megnézni a Gemina-kaput, Herkules-kaput és a Sergius-diadalívet, amely Lucius Sergius Lepidust dicsőíti.
A múzeumok kedvelőinek ajánljuk a Régészeti Múzeumot és az Isztria Történeti Múzeumot.
A román és gótikus stílusban épült Szent Ferenc-templom érdekessége, hogy két szószéke van, egy belső és egy külső. Ez utóbbiból az utcán összegyűlt tömeghez szólhat a pap.
A templom felett a dombtetőn állt egykor a római citadella. Ennek helyén épített 1630-ban Deville francia hadmérnök a velenceiek számára egy Fellegvárat, amelyet azonban 200 éves korában úgy átalakítottak, hogy ma szinte semmi nem emlékeztet az eredeti épületre.
Pula és környéke az Isztriai-félsziget legnagyobb turistaközpontja, ahol kb. 50 ezer vendég szállhat meg egyidejűleg. A part rendkívül csipkézett, számos kis öböl várja a strandolókat.
A pulai amfiteátrum
Minden pulai városnézés legfontosabb állomása a pulai amfiteátrum, ahol egykoron gladiátorok harcoltak egymással. Az I. században Vespanius uralkodása alatt épült, pontosan akkor amikor a Római ikertestvére. Az építkezéshez a helyi mészkőből történt. A pulai amfiteátrum eliptikus alaprajzú, a hosszabbik szélessége 130 méter, míg a rövidebb 100 méter. Méretét tekintve a Római Birodalom öt legnagyobb arénája közé tartozott, még a Római Colosseumnál is nagyobb.
Eredetileg 20.000 néző befogadására volt alkalmas. A nézők egyik fele ülve, míg a másik fele állva nézte végig a gladiátorok élet-halál harcát. Ma kulturális előadások helyszíne az amfiteátrum, úgymint a Film Fesztivál, a nyári Opera Fesztivál, illetve a Lovas Fesztivál és további neves koncertek, rendezvények helyszíne. Az amfiteátrum pincéiben, ahol egykor a gladiátorok vártak a küzdelemre, most festményeket állítanak ki, illetve szőlészeti- és olívabogyó termesztési kiállítás látható.
Ha Pulában járunk mindenképpen látogassunk el ide az amfiteátrumhoz. Érdemes körbesétálni az építményt. Az amfiteátrum környékén római jelmezbe öltözött katonákkal találkozhatunk, akikkel le is fényképezhetjük magunkat. Ha felsétálunk a dombtetőre, akkor nagyon szép fotókat csinálhatunk az amfiteátrum árkádsoráról, háttérben a csillogó élénk kék tengerrel.
A pulai amfiteátrum belépőjegy árai: 30kn / felnőtt, 15kn / diák, gyerek.
A Pulai erőd
Már a Velencei Köztársaság uralkodása alatt - is - Pula volt az Észak-Adria egyik legnagyobb kikötője és kereskedelmi központja. Védelmi célokból 1630-ban megbízást adtak Antoine de Ville francia katonai építésznek, hogy olyan erődöt építsen, ami megvédi a kikötőt és a várost. Így alakult ki ez a csillag alakú négybástyás tömör erődítmény, ami ma az Isztriai Történelmi Múzeumnak ad otthont.
A pulai erődöt mindenképpen érdemes megnézni / megmászni, mert egyrészt egy igazi vaskos, erős erődöt nézhetünk meg, továbbá nagyon szép fotókat készíthetünk innen Pula óvárosáról, az amfiteátrumról és a pulai hajógyárról is.
Ha kifényképzetük magunkat a pulai erődben akkor ugyanazon a kis utcán sétáljunk vissza, ahol feljöttünk. Rövid séta után az emelkedő végén pontosan az Aranykapuhoz, vagy más néven Segius diadalívjéhez jutunk.
Segius diadalív
A Segius diadalívet i.e. 29 és 27 között a Segius család a saját pénzén építette. Az építésre a pénzt a Segius család három testvére adta össze, hálául azért mert jelentős pozíciókat töltöttek be annak idején Pula életében.
A kapu a XIX. századig a városfal része volt. Ekkor a város terjeszkedése miatt elbontották a városfalat, de a kaput meghagyták az utókornak. Ma az Aranykapu lábánál a téren és a korzón rendszeresen kulturális rendezvényeket, kirakodóvásárokat rendeznek.
Opatija
A XIX. század elejéig Opatija egy csöndes kis halászfalu volt. 1844-ben egy tehetős rijekai kereskedő, Iginio Scarpa színt vitt a falu életébe és egy csodálatos villát építettet a falu határába. A villát felesége után Villa Angioliná-nak nevezte el ahova nyaralni jártak. Scrapa Úr meghívta nyaralójába ismerőseit, így az ő villája mellett gomba módra elkezdtek szaporodni a további szebbnél-szebb villák. 1884-ben épült közvetlenül a tengerpartra a Kvarner Hotel.
Opatija következő nagy hódolója maga az osztrák császár, Ferenc József lett. Egykori uralkodónk beleszeretett Opatija már akkor arisztokrata arculatába, kellemes, gyógyító klímájába és ide költöztette téli rezidenciáját. Itt telelt az osztrák császári udvar, felsővezetés és a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet. Maga a császár a Kvarner Hotelben lakott.
Opatija az I. Világháborúban olasz, majd a II. Világháború során német kézre került. A II. Világháború végeztével Jugoszlávia, majd 1992-ben Horvátország része lett.
Opatija nem csak elegáns történelmérõl és építményeirõl híres, hanem arról is, hogy klimatikus gyógyhelyként is szolgál. A reumás, asztmás és szívbetegeknek is nagyon ajánlott e gyönyörű város.
Opatija ma: Opatija mára Horvátország egyik jelképévé vált. Opatija ma is azt jelenti mint 150 évvel ezelőtt, a fényűzést és a luxust. Nyaranta tehetős turisták strandolnak a hotelek előtt, ősszel céges konferenciákat rendeznek a hotelekben és télen sem maradnak kihasználatlanul a pompás építmények.
Az ide érkező turistákat lenyűgözik a csillogó paloták hada és több megabájtnyi fényképet lövöldöznek el, majd hazaérkezvén hosszasan mesélnek arról, milyen kis csodaországban jártak.
Brijuni Nemzeti Park
A kötelező látnivalók sorát most a Brijuni Nemzeti Parkkal folytatjuk. Sok útikönyv megemlíti a Brijuni szigetcsoportot. Ez a szigetcsoport valóban egy különleges természeti képződmény az Isztria partszakaszán. Ha szeretnénk megnézni a nemzeti parkot, akkor a Pula felett található Fazana településre vezessünk le, parkoljuk le a helyi nagy parkolóban és sétáljunk be a sétányon a park hivatalos irodájáig. Utunk során sok jegyárus fog megállítani, hogy fizessünk be inkább az ő privát túrájukra. Ha valóban szeretnénk bemenni a Nagy Brijuni szigetre, akkor ne engedjünk a csábításnak, mert ezek a hajók nem köthetnek ki a szigeteken, csak a partszakaszon hajózhatnak.
Milyen is valójában ez a Brijuni Nemzeti Park? Ha sikerült végre jegyet vennünk a más- vagy harmadnapi túrára, akkor indulásként beterelnek egy helyi, szép „Brijuni” matricákkal felcímkézett hajóra. A hajó kihasználtsága olyan 150%. Ekkor lehet gazdaságosan beindítani a motorokat.. A szigetre átérkezvén 4 csoportba terelik a népséget: horvátok, olaszok, németek és az egyéb. Szépen csattanjunk be az egyéb kategóriába. Ha szerencsénk van, akkor azonnal, ha nem, akkor egy órányi várakozás után megérkezik értünk a helyi kisvasút. (Azért kell egy órát várnunk, mert 4 csoport van, és 2 kisvonat. Ha mi kerülünk a várakozó csoportba, akkor végig kell várnunk amíg a német vagy az olasz csoport visszaér.) Ezzel a kisvasúttal járjuk végig a sziget nevezetességeit.
Egy szó, mint száz, érdekes és aranyos a sziget. A partszakasza kacskaringós, az öblöket kis félsziget, félszigetet, kitüremkedést öböl követ. A kisvasúttal elhaladunk a szállodák, az egykori római romok és nagy kerítéssel elkerített rezidenciák mellett. Az idegenvezetőnk az úton elmeséli hogy a horvát miniszterelnök is itt tengeti szabadnapjait, mint egykoron Tito, akinek neve összemosódik a Brijuni névvel. Van a szigeten igazi vad kaktusz-telep és 700 éves olajfa is.
Hogy el ne felejtsük, a Brijuni Nemzeti Park egyik látványossága a szafari park. Sajnos ne számítsunk túl sokra mert csalódás fog érni. A hírhedt szafari parkot néhány szamár, zebra, szürke marha és két elefánt alkotja. Minden esetre megáll a kisvasút a szafari park büfénél olyan 15-20 percre, hogy egyel több lehetőségünk legyen a szigetecske vagyonának növelésére.
Mindent egybevétve aranyos túra a sziget megtekintése, mert változatos és kissé mesébe illő az egész szigetcsoport. Azonban azt se felejtsük el, hogy csak nyomorogva tudunk átjutni a túlpartra és jó eséllyel egy órányi várakozás után jön értünk a helyi kisvasút, így inkább iktassunk be egy hajós programot a Brijuni megtekintése helyett.
Motovun
Motovun már az Isztria-félsziget kellős közepén a szárazföld belsejében egy kis dombon ágaskodik. Sokan ismerik Motovun fotóját, mivel mára az Isztria egyik jelképévé vált. Csináljuk egy szabadnapot nyaralásunk során, keljünk fel korán és látogassuk meg ezt a kis középkori városállamot. (Azért érdemes még reggel elindulni, mert délutánra akkora a hőség, hogy nem tudunk felmászni a dombtetőre.)
Ha elérkeztünk Motovun falucskához parkoljunk le az alsó parkolóban, vagy útdíj fejében hajtsunk fel a város aljáig. Főszezon idején érdemes még lejjebb megállni, mert a felső parkolóban biztosan nem találunk szabad helyet.
Parkolás után induljunk el, megmászni a felfelé vivő utcácskákat. Mire az alsó kapuhoz felérünk, már addigra is megbánjuk, hogy elindultunk, de érdemes továbbmásznunk a felső városig. Fent a dombtetőn egy igazi kis elszeparált és elszigetelt élet, egy kis városállam fogad bennünket. Sétáljunk végig a várfalon, járjunk be közben a szemünkkel a szemközti dombokat, legeltessük egy kicsit a szemünket a szőlőültetvények egyenes és szabályos sorain. Sétánk végeztével üljünk le egy kicsit megpihenni és igyunk meg egy kis finom horvát kávét, vagy a merészebbek egy kis hazai horvát bort.
Hum
A Motovun megmászása után érdemes visszaülni a kocsinkba és tovább autózni a belső Isztria falvai között. Az egyik legismertebb ilyen falu Motovun után Hum falucska. Hajtsunk tovább Buzet felé, majd a város elhagyása után a 44-es útról egy több kilométer hosszan az erdőben kacskaringózó úton érjük el Hum falucskát.
A falu legjobban egy Robin Hood fim díszletére hasonlít, annyi különbséggel, hogy ez a valóság. Hum a maga 17 lakosával a világ legkisebb falva. Két utcából áll az egész falu. Itt minden kőből van, az útburkolatok, házak és a tető is. Érdemes elvezetni az Isztria e messzi, mindentől távol levő szegletébe, mert itt tényleg egy időutazásban lehet részünk, annyira jó állapotban és érintetlenül megmaradt a falucska. Hum falucskában két bolt is található a helyi italokkal (pálinkákkal, borokkal) mézzel és lekvárokkal. Tökéletes ajándék egy Hum-ból származó ital, főleg díszcsomagolásban.
Graduc, Vizinada, Mojam.
Motovun és Hum falucskán kívül több tíz ilyen kis mesebeli falu, házcsoportosulás található még az Isztrián. Ezekről a falvakról annyit érdemes tudni, hogy egykoron a Velencei Birodalomhoz tartoztak, ezért sok velencei stílusú temploma, palotái és várfalai vannak. A XVIII. százai pestisjárványban kihalt a települések többsége. Ugyan azóta visszaköltöztek az emberek a falvakba, de a városiasodás miatt a fiatalok elhagyták a vidéki településeket és a városokba költöztek. Ma ezekben a csodálatos kis falvakban 2-300 illetve alig pár ezren laknak.
Csodálatos nyaralásra számíthatnak azok is akik az egy hetes pihenés alatt végiglátogatják az Isztria falvait, vagy éppen egy ilyen kis faluban szállnak meg. Az alábbiakban néhány fotó kedvcsinálóként.