Olaszország - Róma My Flightdiary.net profile

Róma túraterv 2014.11.05-09

A.

Vatikán, Sixtus kápolna, Angyalvár

A Vatikán az egyik a világ kevés enklávéja (egy ország, amelyet teljes egészében egy másik ország területén helyezkedik el) közül. Ez az 1929 óta létező ország 44 hektáros területével világ legkisebb országának számít. Az apró ország fő látványossága a Szent Péter-tér, és bazilikája, a Szent Péter-bazilika, a Sixtus-kápolna, és persze a 14 csodálatos vatikáni múzeum.

  1. Szent Péter Bazilika
  2. Szent Péter tér
  3. Vatikáni múzeumok
  4. Sixtus kápolna
  5. Angyalvár \ Sant’Angelo vár
  6. Pantheon
  7. Piazza Navona (Négy folyo szökőkuta)
  8. Campo d’Fiori
  9. Argentina tér (Via di Torre Argentina)
  10. Piazza Venezia
  11. Capitolium (Campidoglio)
  12. Forum Romanum (Roman Forum)
    1. Palatinus domb (Palatine Hill)
    2. Circus Maximus
    3. Tiberis-sziget – Isola Tiberina
    4. Trastevere (kávézok, éttermek)
    5. Ostria Antica és 19. Lido di Ostia (tengerpart)

A Basilica di San Pietro in Vaticano, azaz a Szent Péter Bazilika egyike Róma négy nagy bazilikájának. A bazilika a Vatikán legkiemelkedőbb épülete, és kupolája uralja Róma látképét. A bazilika méretei elképesztők, szinte leírhatatlanok, de azért megpróbáljuk megtenni. 1989-ig ez volt a világ legnagyobb katolikus temploma, amikor is Elefántcsontpart fővárosában, Yamoussoukroban található bazilika megelőzte. Területe 2,3 hektár, és kapacitása több, mint 60 ezer fő, tehát elférne benne pl. Veszprém lakossága! Hossza 211 méter, legnagyobb szélessége 186 méter, legnagyobb magassága pedig 132 méter. A templomban található számos jelentős művészeti alkotás között mindenképpen kiemelendő Michelangelo Piétája, amely a művész egyetlen szignált alkotása. Rögtön a bejárat után, jobbra látható. A Szt. Péter Bazilika Michelangelo tervezte csodálatos kupolájába lifttel, majd pedig 320 lépcsőfok megmászásával fel lehet jutni, ahonnan csodás kilátás nyílik Rómára. A túra közben a bazilika mennyezetét közelről megtekinthetjük.

A Szt. Péter tér, ahol a bazilika fekszik 1667-re készült el, Gian Lorenzo Bernini tervei alapján. A tervezésnél az volt a fő szempont, hogy a pápa miséit a lehető legnagyobb számú ember tudja figyelemmel kísérni. A tér az optikai csalódáskeltés mesterfokát is képviseli: a dómhoz közeledve úgy tűnik, mintha az távolodna, továbbá a tér ugyan kör alakúnak tűnik, de valójában elipszis, ill. még számos hasonló jelenséggel lehet itt találkozni.

A Vatikán múzeumai a római katolikus egyház pazar gyűjteményét mutatják be. Főbejáratuk a Viale del Vaticanón található. A múzeumokat a 16. században alapították. 2012-ben 5 millió látogatóval a világ 6. leglátogatottabb múzeuma. A múzeumokat, és a több, mint 50 ezer műtárgyat megtekintve az embernek páratlan élményben lehet része. Hogy a számos műtárgy között el lehessen igazodni, és a turisták meg tudják tekinteni a legjelentősebbeket, többet, vagy kevesebbet, érdeklődésük függvényében, rövid és hosszú út is van, melyek táblákkal vannak jelölve. Az első másfél, míg az utolsó öt órás, és mindegyik út a Sixtus-kápolnába vezet. A belépő igencsak megéri az árát: 14 múzeum, és szintén 14 palota / lakóház tekinthető meg. Kiemelendő, többek között a a művészeti galéria, olyan művészek munkáival, mint Raffaello, Leonardo, Caravaggio, vagy Bernini. A Museo Pio Clementino a világ legnagyobb ókori gyűjteményét tartalmazza, görög, és római remekekkel.

Jegy elővétel: http://biglietteriamusei.vatican.va/musei/tickets/do?action=booking

A rövid vagy hosszú Vatikáni múzeumokba tett út végén a látogatók a Sixtus-kápolnába, utána pedig a Szt. Péter bazilika elé érkeznek. A Sixtus-kápolna bazilika Michelangelo által tervezett freskója a világ egyik leglenyűgözőbb képzőművészeti alkotása. A kápolna festményei: Ádám és Éva, A teremtés, Noé áldozata, a vízözön és Noé részegsége, Az utolsó ítélet, Szibillák és próféták, Az utolsó ítélet, Az Ószövetség megváltás jelenetei, Jézus életének jeleneti, A kulcsok átadása Szent Péternek, Mózes életének jelenetei, és Boticelli: a lázadók megmentése. Olyan művészek közreműködésével készült a remekmű, mint Michelangelo, Boticelli, Perugnino vagy Pinturicchino.

Hadrian Mauzóleumát, vagy ismertebb nevén az Angyalvárat, Hadrian, egy római kormányzó építtette mauzóleumként saját maga, és családja számára. A Kr.u. 139-re elkészült temetkezési hely gigantikus méreteit csak a piramisok szárnyalják túl. Közel ezer évig erődítményként, és várként működött, ma pedig múzeum található benne. Itt található Hadrian sírja, 1280-tól egy fedett járat köti össze az Angyalvárat a Vatikánnal, amely így a pápák menedékhelyéül szolgált, és innentől fogva várként működött, a 16. században egy kápolna is épült hozzá. Az Angyalvár nevét az erődítmény tetején található angyalszoborról kapta. A pápa dísztermei mellett itt megtekinthető a pincében lévő kínzókamra is, valamint egy remek fegyvergyűjtemény.

Az Angyalvárhoz vezető hidat, a Ponte Sant'Angelot sokan Róma legszebb hídjának tartják. 134-től 139-ig épült, és szintén Hadrian építtette. A hidat Péter, és Pál apostol szobra, valamint 10 angyal díszíti, az angyalok azonban csak a 17. században kerültek fel a hídra, Bernininek, és tanítványainak köszönhetően.

B.

1. Villa Borghese és a park

A Villa Borghesenek otthont adó terület 80 hektáros kiterjedésével Róma második legnagyobb parkja. Az angolparkban egy mesterséges tó is található, ahol csónakázva megpihenhetünk, és élvezhetjük az idillt két római látnivaló megtekintése közben. A csodás természeti szépségeket felvonultató parkban szép sétányok, és szobrok találhatóak. 1902-ig a Borghese család tulajdona volt, amikor is közparkká tették.

A csodás kastélyban, a Villa Borghese épületében található a Galleria Borghese, Róma egyik remek múzeuma. Számos értékes műalkotással lehet itt találkozni. Bernini érzéki szobrai, Tiziano, Raffaello, Veronese, Rubens, és Lucas Cranach képei mind-mind várják az odalátogatókat. Fontos információ, hogy a múzeumot csak előzetes jegyfoglalás esetén lehet megtekinteni.

2. Pincio

A Pincio domb a köztársaság korának végén Lucullus, a filozófus tábornok tulajdonában volt, majd később Valeria Messalina, Claudius császár felesége birtokába került, aki akkori tulajdonosát öngyilkosságra kényszerítette. Később őt magát is a villa kertjében gyilkolták meg, amelyet csak a 18. században szedtek rendbe: ott a neoklasszicista stílus mestere, Valadier vezetésével közparkot alakítottak ki.

Pincio a mai napig Róma egyik legszebb része, és itt található a Medici villa, ahol perei alatt Galileit is őrizték, és ahonnan kiváló kilátás nyílik a Szent Péter székesegyházra is.

A Pincio leírása

A 19.század elején a területet bájos parkká és sétánnyá alakították a római Bois de Boulogne néven.

 A francia hatás elkerülhetetlen volt, hiszen a rövid francia kormányzat időszaka alatt (1800-1815) alakították ki a térség mai képét. Giuseppe Valadier építész kör alapú emelkedőket és teraszos pihenőket tervezett a Piazza del Popolo és a káprázatos városképet nyújtó kilátópont között.

Az ösvényeket olasz hazafiak mellszobrai szegélyezik, amelyet több évtizeddel később az olasz nacionalista, Giuseppe Mazzini kezdeményezésére helyeztek oda. A Hadrianus császár által Egyiptomból hozott obeliszket pedig VII. Pius pápa helyeztette a Pincióra 1822-ben. 

Pompás kilátás

 Az emelkedők és a pihenők a kilátóhoz vezetnek. A szemünk elé táruló látvány lenyűgöző, különösen alkonyatkor, ezt az utikönyvek mindig kiemelik.

A mélyülő szürkületben felderengenek előttünk Róma kupolái, köztük a Szent Péter bazilikáé és a Pantheoné. Ide látszik a vakítóan fehér II. Viktor Emánuel tiszteletére emelt emlékmű is.

Egy évszázaddal ezelőtt a Piazza del Popolóval együtt ez volt a séták helyszíne. Napjainkban sokkal több gyermeket találunk itt hétvégén, a kilátás miatt megéri felkeresni.

3. Piazza del Popolo

A római tér jelentése az olasz nyelvben "emberek tere" lenne, de itt a popolo a poplars szóból származik, ami nyárfát jelent. Gyakorlatilag ez a tér jelenti a kaput Róma óvárosához, és a vonatok, repülőgépek térhódítása előtt ez volt az a tér, amellyel először találkoztak a Rómába érkező utazók. A tér évszázadokon keresztül kivégzések helyszíne volt, az utolsót 1826-ban hajtották végre. A tér jelenlegi kinézete neoklasszikus, 1811 és 1822 között épült. A tér közepén egy egyiptomi obeliszk áll. Ez Róma második legrégebbi obelszikja, és 26 méteres magasságával az egyik legmagasabb. Kr. e. a 10. században Augusztusz hozatta Rómába, és eredetileg a Circus Maximusban állt (amely jelenleg már csak egy park). A piazzára 1589-ben került.

A piazza északi részén az ősi Santa Maria del Popolo templom áll, Róma egyik legszebb temploma. 1099-ben egy kápolna épült ide, amely később templom lett. 1472 és 1477 között újjáépítették, amellyel az olasz reneszánsz nagyszerű példája lett. A templombelső igazi mesterműveket ígér. Kápolnáiban többek között Caravaggio, Pinturicchio, Andrea Bregno, Bernini, és Raffaello Sanzio művei találhatók. A Chigi kápolna kupoláját Raffaello a világ teremtése című mozaikja díszíti. Szintén érdekes a tér számos szép szökőkútja.

4 .Spanyol lépcső (barokk lépcső)

Európa leghosszabb, és legszélesebb kültéri lépcsője, a rómaiak egyik kedvenc találkahelye 138 lépcsőfokból áll, 1717-ben épült, és utoljára 1995-ben újították fel. Azért Spanyol lépcső a neve, mert ma is itt található Spanyolország nagykövetsége. Bár lehetne inkább francia lépcső is: létét nem kis mértékben egy francia diplomatának, Étienne Gueffiernek köszönheti, aki 20 ezer scudit adományozott a lépcső megépítésére. Szépsége mellett hangulata is lenyűgöző, mindig tele van helyiekkel, turistákkal, fiatalokkal, és szerelmespárokkal, sokszor szól a gitárzene. A lépcső még szebb májusban, ekkor azeélák szegélyezik.

A lépcső az 1585-ben felszentelt Trinitá dei Monti templomhoz vezet, mely előtt található a Obelisco Sallustiano, Róma egyik egyiptomi obeliszkja, a lépcső alján pedig egy hangulatos tér (Piazza di Spagna), és egy 1627-29-ig épített barokk szökőkút látható.

5. Trevi kút (Fontana di Trevi)

A világ egyik leghíresebb, és legszebb szökőkútjába rengetegen dobnak aprópénzt, mivel a hiedelem szerint, aki háttal, a válla felett pénz dob a kútba, az visszatér Rómába. Ez Róma legnagyobb szökőkútja - 26 méter magas, és 20 méter széles. A barokk szökőkút Nicola Salvi tervei alapján épült, és 1762-re készült el, azóta többször is restaurálták (legutóbb 1998-ban). A pénzérmékből naponta kb. 3000 Euró gyűlik össze, mely összeget a nap végén begyűjtik, bár néhány ötletes tolvaj alkalmanként mágneseket használva próbál lopni a kútból.

Az egyik legjobban megmaradt ókori római műemlék, és egyben valószínűleg korának egyik legépebben megmaradt épülete a római Pantheon. A Pantheon Róma államvallásának hét istene tiszteletére épült, a 7. század eleje óta, a mai napig, pedig keresztény templom. Több híres ember nyughelyéül is szolgál (pl. itt nyugszik Raffaello, vagy Itália első királya, I. Viktor Emmanuel). Az eredeti, Kr. e. 27-ben épült Pantheon egy tűzvészben leégett. A jelenlegi épület Kr. u. kb. 125-ben épült, Hadrianus császár uralkodása idején. Ha Rómában esik az eső, ne keseredjünk el, látogassunk el a Pantheonba, ahogy a 43,3 m átmérőjű kupola 8,3 m átmérőjű occulusán befolyik, majd a márványlépcsőre esik a víz az igazán emlékezetes élmény. Havazás esetén is gyönyörű mindez, de napfényben is, a fények játéka.

Róma egyik legszebb, és legnépszerűbb terén korábban a város legkedveltebb piaca működött, valamint hajócsatákat is rendeztek - ekkor a teret elárasztották vízzel. A Piazza Navona ovális, aréna-szerű alakja a korábban a téren rendezett játékoknak köszönhető. A téren három szökőkút található, köztük Gianlorenzo Bernini remekműve, a híres Fontana dei Quattro Fiumi (A négy folyó szökőkútja). Bernini szobrai négy kontinens folyóit szimbolizálják: a Gangeszt, a Dunát, a Rio de Platát és a Nílust. A téren templomok, és egyéb műemlékek is megcsodálhatók. Hangulatos meginni valamit egy kávézó kinti asztalánál, figyelve a sürgés-forgást. Az éjszakai élet is pezseg itt: sötétedés után zenészek, mutatványosok szórakoztatják az embereket, és az éttermek, kávézók megtelnek emberekkel.

Története

A tér nevének (Virágok mezeje) eredetére két elmélet is van. Az egyik szerint itt állt a háza Florának, Pompeius szerelmének, a másik szerint az elnevezés arra utal, hogy a területet 1456-ig nem kövezték ki, így vadvirágos mező volt.

Az ókori Rómában ez a terület, amely a Pompeius színháza, a hozzá kapcsolódó Venus Victrix templom és a Tiberis között terült el, lakatlan volt, mivel a folyó gyakran elöntötte. Első lakosai ugyan már az 1. században megjelentek, de a 15. századig csak kevesen éltek itt.

Az 1400-as évek közepén, III. Kallixtusz pápa uralkodása alatt megkezdték a terület beépítését. Az első épület, amelyet itt felhúztak, egy templom volt, a Santa Brigida a Campo de' Fiori, amely ma a Piazza Farnese felé néz. 1456-ban a teret lekövezték. Ekkor már állt az Orsiniak palotája, illetve a Palazzo della Cancelleria, az első reneszánsz palota a városban.

1473-ban IV. Szixtusz pápa egy ókori folyami átkelő romjain megépíttette a Sisto hidat, hogy megkönnyítse a zarándokok átkelését a folyón. Az új híd miatt a Campo de’ Fiori fontosabbá, ingatlanjai értékesebbé váltak. A pápa 1483-ban kezdeményezte a terület megtisztítását, és egy új út megépítését a zarándokok számára, ahol a Szent Péter-bazilikába tartó keresztények ennivalót és szálláshelyet találtak maguknak. Ez ma a Via del Pellegrino, vagyis a Zarándokok útja, amely a tértől indul.

A tér fontos piac volt mindig: minden hétfőn és szombaton lóvásárt tartottak. 1869 óta zöldség- és halpiac működik a Campo de' Fiorin.

Kivégzések

A téren több kivégzést is tartottak, itt állította máglyára az inkvizíció az olasz filozófust és dominikánus szerzetest, Giordano Brunót 1600. február 17-én. Giordano Bruno máglyahalálának helyén ma a tudós 1889-ben felállított szobra áll, amely Ettore Ferrari alkotása. A szobor felirata: „Brúnónak állította az általa megálmodott évszázad, ott, ahol máglyája égett.”

Giuseppe Vasi 18. századi építész és vésnök egyik metszetén, amelyet a térről készített, látható egy magas bitó a Campo de’ Fiorin. Ez nem csak kivégző eszközként szolgált, a kisebb bűnösökre rákötötték a kötelet, és többször felemelték a magasba, majd leengedték őket. A Piazza Farnesére vezető utcát ma is Kötél utcának (Via della Corda) hívják.

Szökőkút

A téren állt a Terrina szökőkút, amely XIII. Gergely pápa uralkodása (1572-1582) idején készült. Nevét (levesestál) alakja után kapta. A szökőkutat alacsonyra építették, mert a nyomás nem volt elég látványos vízsugár létrehozására. A kutat az Aqua Virgo táplálta, amely a Trevi-kutat és a Fontana delle Tartarughe-t is ellátta vízzel. 1889-ben eltávolították a tér közepéről, hogy helyet csináljanak Girodano Bruno szobrának. 1898-ban másolata került a tér nyugati végébe.

Érdekességek

    VI. Sándor pápa szeretője, Vannozza de Cattanei, aki négy gyereket, köztük Cesare és Lucrezia Borgiát szülte tőle, a Via del Pellegrinóban élt, és két fogadót üzemeltetett a Campo de’ Fiorin.

    A Campo de’ Fiori az egyetlen olyan olasz tér a történelmi belvárosban, amelyen nincs templom.

    1943-ban az olasz rendező, Mario Bonnard vígjátékot forgatott Campo dei Fiori címmel. Az egyik főszereplő Anna Magnani volt.

Az egykori köztársaságkori Róma egyik legnagyszerűbb romterülete, mely Benito Mussolini ásatásai során került napvilágra.

A legelső maradványok (négy egymástól különálló templomé) 1926-ban egy építkezés során bukkantak elő, de éveken át alig lehetett valamit tudni a romokról. A terület egykor a Campus Martius, vagyis a Mars mező (egy, a város határain kívül eső 250 hektár területű sík mező, ahol a katonák gyakorlatoztak, de itt rendezték a népgyűléseket is) része volt, s a négy templom a Kr. e. IV-II. között épülhetett.

A két középső templom mögött húzódik a Pompeius-színház Curiájának hátsó fala, a helyé ahol Kr. e. 44. március idusán Iulius Caesart meggyilkolták. Az eset után az épületet bezárták, majd a császárság idején a két beépített hatalmas latrina egyike létesült a helyén.

A klasszikus zene szerelmesei is találnak itt maguknak való csemegét, hiszen itt áll a XVIII. században épített Teatro Argentina opera- és színház, ahol egykor olyan előadások premierjeit rendezték, mint Rossini Sevillai borbélyáét (1816), vagy Verdi A két Foscari (1844) illetve A legnanoi csata (1849) című darabjaiét.

Ha az Argentína tér környékén sétálunk, hamar felfigyelhetünk a rengeteg itt tanyázó macskára, ami nem véletlen. Nem sokkal az ásatások befejezése után a területet birtokba vették a kóbor állatok, melyek védelmet élveztek a talajszint alatt elterülő régészeti területen. Mára valódi macskaszentély létesült a romok között, ahol az állatok sorsát szívükön viselő ’gattarék’ (macskagondozó nők) rendszeresen etetik is az itt élő cicákat. Úgy tartják, hogy Caesar lelke él tovább védenceikben. Az egyik leghíresebb ilyen gattare a híres olasz filmsztár, Anna Magnani volt, aki a Teatro Argentinában játszott, s szabadidejében a macskákat etette.

A Capitolium lábánál, a Roman Forumhoz közel, a Corso egyik végén (a másik vége a Piazza del Popolo) található tér nevezetessége a II. Vittorio Emanuele emlékmű. A hatalmas emlékmű, amit sok római, és turista szeret, de sokan egyenesen útálnak, és csúnyának, túl nagynak tartanak, szinte Róma minden részéről látható. Az emlékművet az egységes Olaszország első királyának, II. Vittorio Emanuele-nek való tisztelgés jeléül építették. 1895-ben Guiseppe Sacconi tervezte, és végül 1935-re készült el. Bottinióból származó fehér márványból készült. Az emlékműben az ismeretlen katona sírja is megtalálható, egy öröklánggal, ez az I. világháború után épült fel.

Róma hét dombja közül az egyik legmagasabb, és leghíresebb a Forum Romanum, és a Campus Martius között található Capitolium. A Capitoliumon viszonylag kevés ókori, római rom található, a hely inkább középkori palotákkal van tele. Az épületek nagy részét Michelangelo tervezte. A Capitolium főtere a Piazza del Campidoglio, amely, és a körülötte álló épületek, teljes egészében Michelangelo művei. A téren áll Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra, valamint három csodálatos múzeum tekinthető itt meg. A paloták a Capitoliumi Múzeum egy-egy épületei, és földalatti járat köti össze őket. A Capitolumra már csak a Forum Romanumra, és annak hátterében a Colosseumra táruló csodálatos kilátás miatt is érdemes felmenni.

A Palazzo Senatorio a 12. században épült, majd Michelangelo tervei alapján módosították. A Palazzo dei Conservatori 16. századi alkotás, Michelangelo építtette át, kültéri szépsége mellett belül is elképesztő: freskók, díszvakolatok, falvédők díszítik. Találhatók itt ősi szobrok: főleg rómaiak, de görög, és egyiptomi alkotások is akadnak. Itt őrzik a híres, bronzból készült Romulus és Remus szobrot is. A 17. században épített Palazzo di Conservatori 3. emeletén festményeket őriznek, és a Capitoliumi Éremgyűjtemény csodálható meg: itt érmék, pénzek, és ékszerek vannak. A Palazzo Nouvoban szobrok, mozaikok, és a római művészet egyéb remekei nézhetők. Itt őrzik többek között a Capitoliumi Venust, Cupido és Psyché szobrát, a Tabula Iliaca egyik töredékét, és a Haldokló Gallust.

A Capitolium, és a Palatinus domb között terül el az ókori Róma központja, melyet mára teljesen feltártak, így a helyiek, és a turisták könnyedén elképzelhetik a hajdan volt nyüzgést, és a patináns kultúra virágzását. A Forum Romanum volt Róma ítélkezésének, politikai életének, és kereskedelmének a központja. A Forum Romanumon számos különböző istennek (pl. Saturnus, Janus, Vesta, Concordia) szentelt templom állt, itt volt a szenátus helye, a kivégző tér, ezeken felül bazilikák, palotamaradványok, és négy diadalív romja található itt. Az emlékek kr. u. 1-6. századból származnak. Éjszakai vezetéseket is tartanak, amikor is holdfényben csodálhatók meg a letűnt időkből megmaradt romok. A Forum a Palatinus dombról, ill. az oldalától is jól látható, így belépőjegy nélkül is megcsodálhatóak a templomok, diadalívek, de akik közelebbről, jobban szeretnék megnézni, ill. a kombinált Colosseum-belépő miatt, érdemes jegyet váltani.

13 .Colosseum

Róma egyik szimbóluma, a Colosseum, a legnagyobb amfiteátrum, amely a Római Birodalom idején épült, a római építészet egyik legjelentősebb alkotása. Méreteit tekintve 48,5 m magas, 156 m széles, és 182 m hosszú. Kr. u. kb. 70-72-től 80-ig épült, Titus avatta fel. Eredetileg 50 ezer néző befogadására volt képes, gladiátorviadalokra, állatviadalokra, és egyéb előadásokra használták. Színhelye volt a kora-kereszténység idején nyilvános kivégzéseknek, amelyeket állatviadalokkal kombináltak.

A Colosseumban 2012. decemberében felújítás kezdődött - homlokzatát 2015 közepéig helyenként álványzat fogja takarni. Azonban ez idő alatt is látogatható marad.

A 40 méterrel a Forum Romanum fölé magasodó Palatinus (Palatine) nem csak az egyik Róma hét dombja közül, úgy tartják, Kr. e. 753-ban itt ölte meg Romolus Remust, és határozta el, hogy megépíti Rómát, így a Római Birodalom története innen indult. De a legendán túl, valóban itt éltek Róma első lakói, feltártak a Krisztus előtti 10. század környékén épített házakat is. Régen itt voltak a villáik, és palotáik Róma nemeseinek, ez volt a város legelőkelőbb helye, és ma is ezen a dombon a legdrágább az ingatlanárak Rómában. Innen csodálatos természeti környezetben élvezhető Róma egyik legszebb panorámája. Számos ókori rom fedezhető fel a dombon. A legnagyobb, 165 méter hosszú, és 80 méter széles a Stadium, egy ókori római stadion, melynek rendeltetése, és építési ideje nem ismert. Egy másik jelentős rom a Flavius-palotáé (Domus Flavia), amelynek építése Kr. u. 92-ben fejeződött be. A Flavius-palotától délkeletre foglal helyet Augustus palotája (Domus Augustana), amely a római császárok palotája volt. Az egyik legépebben megmaradt műemlék a Palatinuson Livia háza (Casa di Livia), melynek romjai Augustus palotájától kb. 200 méterre lelhetők fel. Ehhez közel, nyugatra, egy platón áll Cybele temploma, amely kb. Kr. u. 200-ban épülhetett.

Róma első és legnagyobb circusa. A Vallis Murcián, a Palatinus és az Aventinus közötti völgyben épült fel. A völgy alakja maga is ideális volt a korabeli szokások szerinti versenyek megrendezésére. A Circus 621 méter hosszú és 118 méter széles építmény volt, amiben megközelítőleg 150000 ember foglalhatott helyet.

A történelmi mese az első kocsiversenyről Livius szerint a szabin nők elrablásának történetéhez fűződik, amikor a Consus, a magtárak ősi istene tiszteletére rendezett kocsiversenyt néző szabinoktól a rómaiak elrabolták hajadon lányaikat. Az első itt megrendezett játékokat az etruszk uralkodókhoz, Tarquinius Priscushoz és Tarquinius Superbushoz kapcsolják. A terület lecsapolása és alagcsövezése után a tér közepén felállítottak egy sorompót (spina), ami biztosította a kocsik ütközés nélküli, körben történő futását. Ennek hossza mintegy 344 méter volt, és egyik végén 84, a másikon 87 méteres teret engedett a fordulónak.

Kr. e. 329-ben készültek el az első állandó indítókapuk (carcer) Bizonyos feltételezések szerint a spina vonalában állította fel Kr. e. 196-ban Lucius Stertinius Róma egyik legelső, bronzszobrokkal ékes diadalívét, a fornix Stertiniit, majd a másik oldalán Kr. e. 191-ben felépült Iuventas temploma. Kr. e. 174-ben, amikor Q. Fulvius Flaccus és A. Postumius Albinus censorok a Circust újjáépítették, hét nagy fából készült tojás (ovae) került a spinára, hogy jelezze a futott köröket. A meták, a fordulópontot jelző három-három kúp alakú oszlop is ekkor készültek el. Caesar Kr. e. 46-ben megnagyobbíttatta a játékteret és az aréna körül megépíttette az euripusnak nevezett csatornát. Ennek a vizesároknak az volt a célja, hogy megvédje az alsóbb sorokban ülő nézőket a vadállatoktól. Ezt a csatornát később Nero töltette fel és alakított ki a helyén újabb nézőhelyeket. Caesar építette ki az első háromemeletes, állandó üléssort is.

Kr. e. 33-ban, mint Dio Cassius írja, Agrippa a játékidő jelzésére a fából készült tojásokat bronz delfinekkel helyettesítette, a tojások a kezdő kapuk közelébe kerültek, hogy jelezzék a versenyzők számára a megtett távolságot.

Kr. e. 31-ben tűz pusztította a Circust, ami után Augustus építtette újjá, aki felépíttette a császári család számára a fedett nézőteret a Palatinus oldalában. Ugyanekkor hoztak át ünnepi körmenetben számos istenszobrot a Palatinusról, hogy elhelyezzék őket a spinán, s ugyanekkor állították fel ugyanide a Heliopolisból hozott obeliszket, hogy a Nap és Augustus egyiptomi győzelme tiszteletére szenteljék. Ezt az obeliszket V. Sixtus pápa vitette át mai helyére, a Piazza del Popolóra.

Ez a Circus volt Dionysios Halicarnasseus véleménye szerint a világ legszebb és legcsodálatraméltóbb építménye. Hosszúsága 2037, szélessége 387 láb és 150000 férőhelyes. A küzdőtér körül a 10 láb széles és mély euripus. Kívülről fából készült boltok (tabernae) övezték. Az árúsok mellett egy sor kétes egzisztencia itt lődörgött, szakácsok asztrológusok és prostituáltak.. Minden bolt mellett lépcsősorok vezettek be a Circusba. Ezek a boltok égtek le a Nero ideje alatti tűzben. A tűz feltehetően csak a Palatinus felőli oldalakat és a nézőtérnek fából épült felső emeleteit érintette, de Nero újjáépíttette, amire bizonyíték, hogy Hellasból való visszatértekor, 68-ban hatalmas pompával megrendezett felvonulást tartott itt. Később egy talán 80-ban Domitianus alatt keletkezett tűz után Traianus állíttatta helyre oly fényes pompával, hogy az Plinius szerint a legszebb templomokéval vetekedett. A császár a Domitianus-féle naumachia köveiből építtette újjá, és a caveát széltében két stadiummal nagyobbíttatta. Ezzel a Circus elérte legnagyobb méretét.

Három emelet magas árkádos nézőterét oszlopok tartották, a nézőteret folyosók osztották három zónára. Az első zóna ülései márványból készültek és a senatorok számára tartották fenn őket. Mögöttük foglalhattak helyet a lovagrend tagjai. A férfiak és a nők – ellentétben a Colosseummal és a színházakkal – nem külön helyen, hanem együtt ülhettek, ami Ovidius szerint remek alkalmat nyújtott némi enyelgésre.

A nyugati végében volt a 12 indítókapu (carcer), 6–6 mindkéz oldalon. Ezeket Duodecim portae-nak nevezték és a Forum Boariumról nyíltak. A carcerek fölött középen helyezkedett el a versenyfelügyelőnek helyet adó helyiség. Az elnöklő versenybíró, aki vagy praetor vagy consul volt adta meg egy fehér kendővel, a mappá-val a jelt a versenyek kezdetére. Az indítókapuk sorának mindkét végén tornyocskák emelkedtek, amitől városfalhoz hasonló képe lett, ezért nevezték néha ezt a részt “oppidum”-nak, városnak.

A keleti oldal ívelt volt (sphendone), innen indult a játékok kezdetén az ünnepélyes felvonulás. Kr. u. 81-ben ezt a kaput a senatus egy háromkapus diadalívvel helyettesítette, amit Titus jeruzsálemi győzelmének emlékére állítottak. A spinán, az elválasztó falon magán számos emlékmű, többek között két obeliszk, az ovae és a delfinek voltak láthatók. Mindkét végén ott állt a metae, a három bronzzal borított kúp. A spina keleti vége felé állt Consus oltára, és domborművek tanúsága szerint a spinán és a caveákon kívül álltak egyéb áldozati helyek is. Ezek listáját Tertullianus adja meg. A sok más kisebb jelentőségű istenség között megtalálhatjuk Castor és Pollux, Sol, Magna Mater és Venus Murcia nevét is.

A verseny tizenhárom fordulóból, azaz hét teljes körből állt és hosszát tekintve hozzávetőlegesen a mai modern versenyek kétszeresét futották, ami körülbelül 8–9 percig tarthatott, pontosan annyi ideig, ameddig a minden idők legjobb kocsiversenyt megörökítő modern filmben, a Ben Hurban is tart.

A versenyek tisztasága érdekében az indítókapuk, hogy biztosítsák az azonos hosszúságú távot, ugyanúgy, mint a mai futóversenyek esetében ívesen helyezkedtek le, és kötelezték a hajtókat egy bizonyos távolságon belül, hogy maradjanak saját sávjukban. Ezután indulhatott meg a “befelé tartás”, a versengés a rövidebb távot biztosító belső sávokért. Ez ugyan előnyösebb volt rövidsége miatt, de a fordulókat a rögzített rúddal ellátott kocsik számára az élesebb kanyarok miatt sokkal veszélyesebbé tette.

A Circus Maximus építményének állapotában a későbbi korokban is történtek még változtatások. A történetírók feljegyzik, hogy földmozgások voltak Antoninus Pius és Diocletianus idején, valamint megemlítik, hogy „összedőlt egy circus”, de hogy ez a Circus Maximus lett volna, pontosan nem meghatározható. Caracalla az alsó árkádsor néhány pillérét megnyitotta, de a legnagyszerűbb felújítás II. Constantinus idején folyt, amikor a pompásan felújított építményben elhelyeztek egy másik, 357-ben Heliopolisból hozott obeliszket, azt, ami ma a Piazza del Lateranón látható. Ez a spina volt Róma legmagasabb oszlopa. A belső tér három emelet magas, a Colosseumhoz hasonló építménnyel volt kerítve, amit márvánnyal borítottak. A cavea három szektorra oszlott, amit folyosók választottak el egymástól. Ezek közül a felső, és valószínűleg a középső is fából készült.

A Circus befogadóképességéről sokat vitatkoztak. Dionysios szerint Augustus idején 150000 néző, Plinius szerint az ő korára már 250000 néző láthatta innen a játékokat. A Notitia tudósítása pedig az ülő-, álló- és ideiglenes székeken helyet foglaló nézők számát 385000-re teszi. Befogadóképessége tehát a császárkorban jelentősen megváltozott. A két utolsó szám mindenképpen azokat a nézőket is magába foglalja, akik nem magáról a nézőtérről, hanem a Palatinus oldaláról szemlélték a játékokat.

Funkcióját tekintve a köztársaság korában nem csupán a lovas- és kocsiversenyek (ludi circenses) színtere volt, hanem a gladiátori játékoké (ludi gladiatorii) és az állatviadaloké (venationes) is, de tartottak itt atlétikai játékokat és díszfelvonulásokat is.

Statilius Taurus amphitheatrumának, s nem sokkal később a Colosseumnak a felépülése után azonban már csak a lovas- és kocsiversenyek megrendezésére használták. Augustus idején egy évben a játékok 77 napon át tartották, ebből 70 napot tettek ki a kocsiversenyek.

Általában 10 versenyt bonyolítottak le egyetlen napon, Caligula megduplázta a számukat, majd uralkodásának végén a napi 24 verseny vált általánossá. Egyszer Domitianus rendezett egy olyan játékot, amikor egyetlen napon 100 futamot indítottak. Commodus idején Kr. u. 192-ben egyetlen délután két óra alatt 30 futam volt. Ezek a számok azonban kivételesek lehettek.

Az utolsó feljegyzett játékot Totila alatt (Kr. u. 550) tartották meg. Már a VI. században megkezdődött a Circus köveinek széthordása. Mint Róma annyi más épületét, ezt is folyamatosan használták „kőbányaként” a középkor és a reneszánsz idején. Építményei, amelyek a metszetek tanúságai szerint még a XVI. században is álltak, napjainkra csaknem teljesen eltűntek. Jelenleg az északkeleti végének ívelt építménye és az ülőhelyek egy csekély maradványa látható. Lépcsősorait valószínűleg a Tiberis menti malmokba építették be.

Ma csend honol a valaha oly lelkes indulattal kísért játékok színhelyén, a pályán néha futók kocognak, a pályateret feltöltötte a föld és benőtte a fű. A Circus ásatásai időről időre megindulnak, legutóbb egy csatornaépítkezéskor fedeztek fel egy nagyobb építményt, ami az egykori nézőtérhez tartozott. Építményei azonban annyira elpusztultak, hogy csak a fantáziánk rajzolhatja elénk a valaha volt küzdőteret.

A Tevere (régi nevén Tiberis) folyón fekvő, hajó alakú sziget igen kicsi: 270 m hosszú, és legnagyobb szélessége 67 méter. Bizonyos források szerint a világ legkisebb lakott szigetének számít. Egykor egy nagy templom állt itt. Rómával két híd köti össze: a Kr. e. 62-ben épült Pons Fabricius, amely Róma legrégibb hídja, és a Kr.e. 46-ban épített Pons Cestius, amely a szigetet a Trasteverével köti össze. Nagy élmény néha elhagyni Róma nyüzsgését, és kifeküdni a Tevere partjára, figyelni a folyót, és a madarakat. A szigeten találhatók éttermek, kávézók, és fagyiárusok is.

Róma maga a megelevenedő történelem, de aki az igazi, hamisítatlan római hangulatot szeretné átélni, látogasson el a Tevere partján elterülő Trastevere negyedbe. Szűk macskaköves utcácskák, lépcsők, elképesztő mennyiségű borostyánnal és papírvirággal befuttatott házfalak, apró terek, templomok, szebbnél szebb utcaképek – ez Róma igazi szíve.

Róma 13. kerülete máig megtartotta igazi, mediterrán, hamisíthatatlanul rómaias, olasz jellegét: a szűk utcácskákban a ruhák szárítókötélen száradnak, az emberek üldögélnek az utcákon, és szenvedélyesen beszélgetnek szomszédaikkal. Róma egyik legkedvesebb, turisták, és helyiek által is igen kedvelt, és gyakran látogatott szegletét számos étterem, pub, és szórakozóhely teszi még élőbbé, az éttermekben megízlelhetjük az igazi római ételkülönlegességeket. A negyed egyedi hangulata számos művészt, és híres embert varázsolt el, ide járt iskolába Enrio Morricone is.

A város 13. kerülete mai napig megőrizte igazi olaszos jellegét, a házak között kifeszített köteleken száradó ruhák, az utcazenészek és a kóbor cicák pedig mind-mind hozzájárulnak a környék egyedi hangulatához. Számos apró kávézó, pub és étterem csalogatja  nem csak a turistákat, hanem a heliy művészeket is.


A városrész központja a Piazza Santa Maria in Trastevere, ahol Róma egyik legrégebbi, a III. században épült Mária temploma, a Santa Maria in Trastevere áll. A nyolcszögletű kút mögött emelkedik homlokzata a XII. században készült aranymozaik képpel, amely Máriát ábrázolja tíz szent asszonnyal. A templom belseje egy építészeti csoda.

Ostia Antica már kijjebb található a városból, de a történelem, az érdekességek iránt érdeklődőknek kötelező, ráadásul az utat egy tengerparti kikapcsolódással is össze lehet kötni - vagy éppen a fürdést összekötni Ostia Antica megtekintésével. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy Lido di Ostia, "Róma tengerpartja" nyáron mindig igen zsúfolt. Ostia Antica megtekintése, és fürdés a tengerben egy egész napos túra lehet Róma belvárosából.

Ostia Antica 2000 évvel ezelőtt Róma nyüzsgő kikötővárosa volt. Akkor még a tengerparton, és a Tevere torkolatánál helyezkedett el, de ma már a folyó máshol folyik, és a tenger is visszahúzódott. Kr. u. a 4. században hanyatlásnak indult, 1000 éve pedig már nem lakják. A régészeti park egyszerűen hatalmas, bejárása több órát is igénybe vehet. Az ősi épületek, lenyűgöző freskók és mozaikok nagyon szépen megmaradtak. Gyakorlatilag, Pompeihez hasonlóan, egy egész ősi várost megtekinthetünk. Szinte érezni lehet a régi kikötőváros hangulatát, az egyházi épületek, az otthonok, a fórum és a piacok között járva.

C.

1. Santa Maria Maggiore Bazilika

A legenda szerint Szűz Mária a nyár közepén hóeséssel jelölte meg az Esquilinus-domb azon részét, ahová azt akarta, hogy a rómaiak felépítsék a bazilikát. Azon az augusztusi napon ma fehér virágszirmokat szórnak az összegyűltekre. Róma négy nagy bazilikájának egyikét az 5. század közepén építették, ebből az időszakból még számos mozaik megmaradt. A bazilikát azóta többször is felújították. Számos magas művészeti értéket képviselő, csodálatos szépségű freskó található benne.

2. Lanteráni Szent János Bazilika (Basilica di San Giovanni in Laterano)

A Lateráni Szent János bazilika Róma legrégebbi, és legnagyobb bazilikája, és Róma, és a világ legjelentősebb katolikus egyházi épülete. A katolikus egyház "rangsorában" még a vatikáni Szt. Péter bazilikát is megelőzi, mivel a Szent János bazilikában található a pápai trón. Ezt a bazilikát tartják a templomok "szülő-anyjának". A 4. században, Nagy Konstantin uralkodása idején alapították, de az idők folyamán többször leégett, újjáépítették, és átépítették, de alaprajza, és alapvető felépítése ma is változatlan. A jelenlegi bazilika a 14. századból származik, ezt a 17-18. század folyamán jelentősen bővítették, és felújították. Homlokzata 1735-ös, Alessandro Galilei tervei alapján építették. Számos értékes része van: római időkből származó bronzajtaja, szobrai, a pápai trón. Magyar vonatkozású látványossága jobb oldalon, a második oszlopon található: egy emléktábla annak tiszteletére, hogy 1000-ben II. Szilveszter pápa koronát küldött Szent István királynak.