Anglia - London
London a furán érdekes, így tudnám jellemezni ezt az egyébként csodálatos várost.
Ott jártamkor csupán 24 óra állt rendelkezésemre, melyet jóformán végig talpon töltöttem, de ez csupán az én megszállottságomnak és egy hirtelen ötletnek tudható be. Ennek megfelelően a látnivalók számát is igyekeztem korlátozni, de igény esetén a túra bővíthető a híres Madame Tussaud múzeummal, vagy az ettől nem messze elhelyezkedő London Zoo-val, becsaphatunk egy cidert Sohoban, tehetünk egy sétát az arab negyedben. Kinek mihez füllik a foga.
Csak pár szóban, ami miatt furának tartom: nem divat padot rakni, szinte sehová.
Érdekes, hogy milyen kis határmesgyék vannak a mérhetetlenül gazdag és az alsó-középosztálybeli helyek (javarészt bevándorlók) között.
Szinte nevetségesen vinnyognak a rendőrautók.
Aki nem csak sétálni szeretne a városban, hanem esetleg a látnivalókat is meg szeretné tekinteni, érdemes beruháznia egy London Pass kártyára.
Bár igen borsos áron adják, de az élelmesek ki tudják használni a kártya által adott lehetőségeket.
Sherlock Holmes Museum
Sir Arthur Conan Doyle világhírű regényhősei, Sherlock Holmes és Doctor Watson - a regények szerint - a Baker Street 221b szám alatt egy viktoriánus bérházban laktak 1881-1904 között. Az 1815-ben épült házban a legendás regényhős emlékére múzeumot nyitottak, ahol mindent úgy rendeztek be, ahogyan azt a regényekből megismerhettük.
A híres Baker utcára néző első emeleti dolgozószobába 17 lépcsőfokon át juthatunk be. A látogatók itt egy fénykép erejéig beülhetnek Mr. Holmes kandalló melletti karosszékébe, beléphetnek hálószobájába. Minden a megszokott helyen: a vadászsapka, a nagyító-üveg, a pipa, a hegedű, a kémiai felszerelés, a jegyzetfüzet, a papucs és a köpeny.
Doctor Watson szobája a második emeleten található szemben Mrs. Hudson szobájával, aki háziasszonyként gondoskodott híres bérlőiről. A szobákban a lakók személyes tárgyait tekinthetjük meg, például kézzel írt naplóját, benne részletekkel a Sátán kutyája (The Hound of the Baskervilles) című könyvből.
A harmadik emeleti kiállító-teremben viaszszobrok mutatnak be jeleneteket a történetekből. A tetőtérben, a lomosban a lakók bőröndjei, utazóládái láthatóak. Mrs. Hudson folyamatosan készen áll arra, hogy a látogatók kérdéseire válaszoljon.
A látogatók által gyakran feltett kérdés, hogy Sherlock Holmes és Dr. Watson valóban a házban laktak-e?
Bár nincsenek hivatalos feljegyzések a ház korabeli bérlőiről, állítólag az egyik itt dolgozó szolgáló rokonságban állt egy bizonyos Mr. Holmes-szal, míg a szomszédban az 1890-es években lakott egy bizonyos Doctor Watson, aki műfogsor készítő volt.
Doyle 1891-től a Strand Magazine-ban megjelent briliáns történeteiből azonban Mr. Holmes és Doctor Watson életének minden apró részletét úgy megismerhetjük, mintha valóban létező személyek lettek volna.
Magunk előtt láthatjuk Mr. Holmes legendás alakját köpenyével, pipájával, vadászsapkájával és nagyítójával. Tudjuk róla, hogy 1854. január 4-én született, és 1881-1904 között magándetektívként dolgozott. A Baker Street 221b szám alatt lakott barátjával és kollégájával Doctor John H. Watson-nal. Mr.Holmes szerette az operát és a klasszikus zenét, de a nőkkel szemben tartózkodó volt. Csupán egyetlen nő, Miss Irene Adler iránt mutatott érdeklődést, akit mindig „A nő”-ként emlegetett. Adler kisasszony 1858-ban New Jersey-ben született és Botrány Csehországban (A Scandal in Bohemia) című regényből ismerhetjük.
Mr. Holmes - Dr. Watson szerint - London legrosszabb albérlője volt, aki a szivarjait a szeneskannában, a dohányát a papucsában tartotta, és a leveleket a fa kandallópárkányon bontotta éles zsebkésével. Különös látogatókkal, kémiai kísérletekkel és éjszakába nyúló hegedűjátékkal tette próbára Mrs. Hudson türelmét.
Hyde Park
A Hyde Park 140 hektárjával egyike London legnagyobb parkjainak, és egyben a londoni Királyi Parkoknak. A park folytatásában fekszik a Kensington Gardens, mellyel együtt e zöld terület nagyobb, mint a Monacoi hercegség.
A park mindenki által ismert nevezetessége a Speakers' Corner, a park északkeleti részén, a Marbe Arch közelében található. Itt 1872 óta bármiről lehet szónokolni.
Újabb keletű látványosság a Diana hercegnő emlékére emelt, ovális, kőgyűrű formájú szökőkút, melyet a királynő 2004. július 6-án nyitott meg és amely Diana finomságát és nyitottságát hivatott szimbolizálni. Az emlékmű, egy 545 gránitdarabból épített vízesés-szökőkút, mely felett három híd vezet át a szökőkút közepéig. A látogatók leülhetnek a szökőkút szélére és akár a lábukat is belelógathatják pihenésképpen vizébe.
Itt találhatjuk a 2005. július 7-i londoni bombamerénylet áldozatainak emlékművét. Négy csoportban 52, 3 és fél méter magas, egyedi rozsdamentes acéloszlop emlékeztet a 4 robbantás helyén elhunyt 52 emberre.
A Hyde Parkot egy mesterséges tó, a Serpentine Lake osztja ketté. A Hyde Park területe kezdetben a Westminster-apátság tulajdona volt. Az egyházi javakat kisajátító VIII. Henrik királyi parkká tette, kerítéssel vette körül. Ő és utódai szarvasvadászatokat tartottak itt.
I. Károly átalakíttatta a parkot, megépítette a Ring-et, a belső körutat, és 1637-ben megnyitotta a parkot a nagyközönség számára. 1665-ben a Nagy Pestisjárvány idején sok londoni ide menekült, és itt táborozva próbálta túlélni a járványt.
A XVII. század végén, III. Vilmos a Kensington palotába költözött. Mivel úgy vélte, utazása a hivatalos londoni rezidenciájába, a St. James Palace-ba túl veszélyes, 300 olajlámpással világíttatta be a két palotát összekötő utat. A Route de Roi (király útja franciául) melyből a londoni népnyelv Rotten Row-t kreált, az ország első, közvilágítással ellátott útja lett.
II. György felesége, Caroline királyné alakíttatta ki az 1730-as években a park mesterséges tavát, a Serpentine-t. 1814-ben tüzijátékkal ünnepelték itt a napóleoni háború végét.
1851-ben építette a Rotten Row mentén Joseph Paxton a Chrystal Palace-t, amely a Nagy Kiállításnak adott helyet. Mivel a közvélemény nem támogatta az épületnek a kiállítás bezárását követő megtartását, Paxton alapítványt hozott létre és megvásárolta, majd Dél-Londonba, Sydnham-ba szállította, ahol 1936-ban a tűz martaléka lett.
Az 1960-as évektől több nagyszabású rockkoncert helyszíne a park.
1977-ben II. Erzsébet uralkodásának 25. évfordulóján kiállítás nyílt a parkban.
1982-ben az IRA bombatámadása miatt a királyi lovastestőrség nyolc tagja vesztette életét itt.
Buckingham Palace
A Buckingham Palace 1837. óta az angol királyi rezidencia. A palota – bár a Királyi Gyűjtemény páratlan darabjaival van berendezve, illetve díszítve – nem művészeti galéria vagy múzeum, hanem egyike a világ jelenleg is aktívan működő királyi udvarainak. Évente 50.000 hivatalos vendég fordul meg itt a különböző fogadásokon, ebédeken, illetve a Királyi Kerti Partin.
A klasszicista stílusú, kétemeletes palotát – melyben 775 szoba található – széles, kikövezett udvar választja el a kovácsoltvas kerítéstől, melynek oszlopfőin a Királynő Bestiái, vagyis a királyi családba beolvadt nemzetségek és az meghódított területek címerállatai láthatóak.
Előtte zajlik délelőttönként a palotaőrség őrségváltási ceremóniája, amely a londoni látogatások kihagyhatatlan látnivalói közé tartozik.
Napjainkban a dísz szobákat (State Rooms) a királynő és a királyi család tagjai használják, itt fogadják állami vendégeiket hivatalos látogatásuk alkalmával. Augusztus és szeptember hónapokban – amíg a királynő éves látogatásán Skóciában tartózkodik – a palota 19 dísz szobáját megnyitják a nagyközönség előtt.
A dísz szobák a Royal Collection legszebb kincseivel, angol és francia bútorokkal, Sevres-i porcelánnal vannak berendezve, a falakat Rembrandt, Rubens, Poussin and Canaletto festményei díszítik.
A dísz szobák közül megtekinthető az díszebédlő (State Dining Room), a kék terem (Blue Drawing Room), amelyben Viktória királynő koronázása előtt 1838. májusában az első bált tartották, és a zeneterem (Music Room vagy Bow Drawing Room) is, ahol a canterbury érsek eddig négy királyi csecsemőt keresztelt meg.
Kizárólag 2008. év folyamán a látogatók megtekinthették a palota Báltermét, ahogy azt egy hivatalos fogadás alkalmával feldíszítik. A külföldi államfők fogadása során, az itt tartott első vacsorán megjelenik a királynő és a királyi család más tagjai is. A királynő eddig 94 protokolláris fogadást adott, melyeken körülbelül 150-150 vendég vett részt. Az ilyen alkalmakra hagyományosan használt patkó formájú asztalt azzal a híres étkészlettel (Grand Service) terítik, melyet először III. György 1811-es születésnapján használtak.
A Bálterem 36.6 méter hosszú, 18 méter széles és 13.5 méter magas. 1856-ban a Krími háború végének megünneplésekor használták először.
A séta a mintegy harminc madárfajnak és 350 vadvirágnak otthont adó palotakert déli részében ér véget, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a palota nyugati frontjára és híres tavára.
St. Jame’s Park
A 23 hektáros St. James's Park a londoni királyi parkok közül a legrégebbi. Három palota övezi: a Westminster (ma a Parlament épülete), a St. James's Palace (Szt. Jakab-palota) és a legismertebb, a Buckingham Palace.
Pompás facsoportjaival, szép tavával és a tavon átívelő 1857-ből származó kis híddal méltán tartják London legszebb parkjának. Nem véletlen, hogy évente öt és fél millión sétálnak itt, és ezzel Európa egyik leglátogatottabb parkja. A park VIII. Henriknek köszönheti létét. Korábban ezen a területen a vadászathoz ideális, patakok által szabdalt, mocsaras mező volt, melyet a Tyburn folyó gyakran elöntött. Itt állt a Szt. Jakabról elnevezett női leprakórház is.
1536-ban a királyi rezidencia a Westminster Palotában volt, és VIII. Henrik elhatározta, hogy a közelében - az udvarban közkedvelt szarvasvadászat céljából - vadasparkot létesít. Megszerezve a területet Wolsey bíborostól körbekerítette és vadászlakot - a későbbi Szt. Jakab Palotát - is építtetett ide.
I. Erzsébet idején, mivel a királynő szerette a pompát és a látványosságokat, különböző ünnepségeket tartottak a parkban.
Az 1603-ban trónra kerülő I. Jakab lecsapoltatta a mocsaras részeket, fejlesztette a vadasparkot, olyan különleges állatokat hozatott ide, mint teve, krokodil, és egy elefánt. Egzotikus madarak számára madárházakat és virágos kerteket létesített. A parkban kisebb nagyobb medencék (pl. Rosamond's Pond) is kialakításra kerültek, amelyben a később a királyi asztalra kerülő vadkacsák éltek. A Szt. Jakab palota előtt, körülbelül a mai Mall vonalán, pedig utat építtetett.
II. Károly francia száműzetéséből hazatérve egészen a jelenlegi Pall Mall utcáig megnagyobbíttatta a parkot, és Londonba hozatta a versailles-i kerteket megalkotó, híres francia kertmérnököt, Andre Mollet-t, aki párizsi mintára alakította át a parkot, és közepére egyenes csatornát tervezett. II. Károly megnyitotta a parkot a nagyközönség számára, de maga is gyakran látogatta, itt találkozott híres szeretőjével, Nell Gwyn-nel is. II. Károly nemcsak a francia kertek szeretetét, de egy francia labdajátékot is magával hozott Franciaországból, a Pelle Melle-t. (A parkban kiépített, körbekerített játéktér volt a „Pall Mall” és a „The Mall” névadója.)
1664-ben az orosz nagykövet ajándékozta az első pelikánpárt a királynak. A pelikánok - melyeket a mai napig az idegen nagykövetek ajándékaiként kerülnek ide - a park fő látványosságai közé tartoznak.
A XVIII. században csak kisebb átalakításokra került sor: a csatorna vége feltöltésre került, hogy a királyi lovasgárda számára helyet nyerjenek, a Rosamond's Pond eltűnt, 1761-ben pedig a Mall végén pedig felépül a Buckingham-palota.
Az 1820-as években a park - a természetesség jegyében - újabb nagy átalakuláson esett át: az hosszú csatornát szabálytalan alakú tó, az egyenes utakat kanyargó örvények, a virágágyásokat bokros csalitok váltották fel. A munkálatok - melyek messze túl mutattak a St. James's Park határán - IV. György híres építészének, John Nash-nek nevéhez fűződik. Jelenlegi arculatát a park John Nash 1827-29 közötti munkássága nyomán nyerte el. Ezt követően csupán kisebb változások történtek (pl. a Marble Arch 1851-ben elkerült a Buckingham-palota elől jelenlegi helyére, vagy 1906 és 1924 között kialakításra került a palota előtti tér és a Victoria Memorial).
A parkban két sziget található: a Duck Island (Kacsák szigete), mely ma is különböző vízimadarak rezervátuma. Láthatunk itt számtalan fajta kacsát, ludat, hattyút, sirályt és pelikánt. A másik sziget a West Island (Nyugati Sziget).
A már említett függőhídról a Whitehall felé tekintve láthatjuk a New Admiralty (Új Admiralitás) gömbölyded kupoláit, míg az ellenkező oldalon a Buckingham-palota fákkal és szökőkutakkal keretezett képe tárul a szemünk elé.
Trafalgar Square
Talán a világ egyik legismertebb, állandóan nyüzsgő tere, amely a londoniak számára mindennapi találkozó hely, helyet ad sok jeles nap (Karácsony, Újév) és győztes sportesemény ünneplésének, valamint számtalan politikai rendezvénynek is.
A teret uralja a középen álló Nelson oszlop, valamint a két szökőkút. A teret északról a Nemzeti Képtár lépcsősor övezte terasza zárja, amióta 2003-ban a tér északi végét és környékének forgalmát újratervezték.
Keleti oldalán áll a St Martin's-in-the-Fields templom, a South Africa House, nyugatról a Canada House határolja. A City felöl a Strand, délről a Whitehall fut a térbe, délnyugat felöl az Admiralitás boltívén keresztül csatlakozik a Mall.
A minden nap működő két szökőkút 1845-től kellemes színfoltja a térnek, bár a sellők, delfinek és tritonok csak később kerültek helyükre.
St. Paul’s Cathedral
(Szt. Pál-székesegyház)
A St Paul's Cathedral Európa ötödik legnagyobb temploma, mely némileg a római Szt. Péter-székesegyházra emlékeztet. Helyén már évszázadokkal a Wren-féle újjáépítése előtt is katedrális állt.
A középkori székesegyházról II. Károly udvari festője, a cseh Wenceslaus Hollar készített aprólékos rézkarcot. A székesegyháznak a korabeli Európában – a milánói és a sevillai dóm kivételével – nem akadt párja. Ez a székesegyház ugyanakkor a Nagy tűzvész során teljesen megsemmisült.
A székesegyház újjáépítésére Sir Christopher Wrenirányítása alatt 1675 és 1710 között került sor. Jelenleg a székesegyház teljes felújítása folyik felépítésének 300. évfordulója alkalmából.
A székesegyház alapja latin kereszt. A Ludgate Hill felőli főbejárata elsősorban hatalmas arányaival, megnyugtató tagoltságával hat ránk. A lépcsősor felett kettesével álló korinthoszi oszlopok tartják a timpanont, melynek domborműve Szt. Pál megtérését ábrázolja – azt a pillanatot, amikor Saulusból Paulus lett.
A székesegyház északi harangtornyában 1878. óta tizenkét harangból álló harangjáték-szerkezet található, míg a déli, toronyórával díszített harangtoronyban az 1882-ben öntött, 360 mázsás „Great Paul” (Nagy Pál) harangzúg.
A székesegyház kupolájának átmérője 31 méter, 11 méterrel kevesebb, mint a Szt. Péter-székesegyházé. A kupola 30 méter magasan húzódó, belső körfolyosója az ún. Suttogó-folyosó (Whispering Gallery), mely arra utal, hogy a kupola alatt a korlát egyik felén elsuttogott szó a túloldalon is tisztán érthető.
Próbáld ki te is! Üljetek egymással szemben a kupolában körbefutó folyosón, fejedet oldalra fordítva, hajolj arcoddal a falhoz és suttogj néhány szót. A 31 méterre, veled szemben ülő is hallani fogja.
530 lépcső vezet fel a 85 méter magasban található Arany Galériára (Golden Gallery), ahonnan lélegzetelállító londoni panoráma tárul elénk.
A székesegyház első orgonáját még 1695-ben a híres angol orgonakészítő mester, „Father Smith” (eredeti, német nevén: Bernhard Schmitz) építette. Rendszeresen játszott rajta Handel is: 1759. április 6-án – 8 nappal halála előtt – még eljátszotta itt a Messiást. A jelenlegi orgona 1870-ben épült, Henry Willis műhelyében, de néhány sípja még a Smith atya orgonájából való.
A déli kórusfolyosó oldalán figyelemre méltó a költő, John Donne fehér márványszobra, mely a székesegyház egyetlen olyan műemléke, amely túlélte az 1666-os Nagy tűzvészt.
A déli kereszthajóból lépcsőn jutunk le az egész épület alatt végighúzódó, és így Európa legnagyobb kriptájába. A kriptában – számos államférfi szarkofágja mellett – megtaláljuk Wellington márványkoporsóját, Nelson fekete márvány szarkofágját, a festő William Turner, a hídépítő John Rennie, vagy a penicillint feltaláló Alexander Fleming sírköveit. A kripta déli oldalhajójában egy sima fekete márványlapon a székesegyház építőjének, Wrennek neve olvasható, fölötte a latin felirattal: „Lector, si monumentum requiris, circumspice”, azaz „Olvasó, ha emlékművét keresed, nézz körül”.
Bank of England
A Bank of England az Egyesült Királyság központi bankja, és egyike annak a nyolc banknak, amely bankjegykibocsátási joggal bír az országban.
A Bank of England 1694 óta bocsát ki bankjegyeket. A banknak nem volt mindig monopoljoga a pénzkibocsátásra Anglia és Wales területén. A XIX. század közepéig a Nagy-Britanniában és Írországban működő magánbankok is szabadon nyomhattak bankjegyeket.
Tower
A londoni Tower több erődített részből álló középkori épületegyüttes a Temze partján, amely az idők során erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló is volt. I. Jakabig minden király és királynő itt lakott. Még utána is az volt a szokás, hogy az uralkodó a Towerben töltötte a koronázása előtti éjszakát és innen vitték díszkísérettel a Westminsterbe. Jelenleg a Towerben őrzik a brit koronaékszereket, valamint egy gazdag fegyvergyűjteményt. A Towerről nevezték el az 1894-ben épült szomszédos hidat (Tower Bridge), amely azonban történelmileg és funkciójában egyaránt független tőle.
Fekvése:
A Tower a város pénzügyi negyedének, vagyis a Citynek a keleti peremén helyezkedik el, a Temze mellett. A folyó és a Tower között a Tower Wharf nevű szabadon bejárható sétány található, ahonnan jó kilátás nyílik a folyóra, a hídra, a Towerra, illetve a szemközti parton levő városházára és a HMS Belfast nevű múzeumhajóra.
Története:
A Towert 1078-ban alapították, amikor Hódító Vilmos elrendelte a Fehér Torony építését a városfal délkeleti sarkánál, a Temze mellett. Ez egyidejűleg védte a normannokat a londoni városlakóktól és Londont a külső támadóktól. Vilmos külön erre a célra Franciaországból hozatta a köveket, és építészként a rochesteri püspököt, Gundulphot nevezte ki.
Egyes írók a Towert korábbinak gondolták (Shakespeare is ezt említi a III. Richárd című darabjában) és azt állították, hogy Julius Caesar építtette. Ez a római eredet azonban csak legenda, mint ahogy az is, hogy az építésnél használt meszet vadállatok vérével oltották.
A 12. században Oroszlánszívű Richárd fallal és vizesárokkal vette körül a Fehér Tornyot. Az árkot a Temze vizével töltette fel. Az árok akkor lett igazán használható, amikor a III. Henrik holland technikával alakíttatta át. Szintén III. Henrik volt az, aki megerősíttette a külső falakat.
Az erődítési munkákat 1275 és 1285 között I. Edward fejeztette be, aki a meglévők mellé még egy védelmi vonalat építtetett, feltöltette az árkot és egy új árkot ásatott a külső körfalon kívül. Ezt az árkot 1830-ban szárították ki és emberi csontokat találtak az alján.
Az állatkert:
A 13. században a Towerben királyi állatkertet létesítettek, valószínűleg már 1204-ben, Földnélküli János idején. Az állatokat feltehetőleg az I. Henrik által 1125-ben alapított Oxford melletti állatkertből hozták át.
Alapítási dátumként gyakran említik az 1235-ös évet is, amikor III. Henrik három leopárdot kapott esküvői ajándékképpen II. Frigyes német-római császártól – legalábbis így jegyezték fel, de az is lehet, hogy oroszlánok voltak. 1264-ben az állatokat a nyugati főbejárat melletti toronyba költöztették, és a tornyot ezután Oroszlán-toronynak (Lion Tower) nevezték. Egy oroszlánkoponya korát szénizotópos vizsgálattal 1280 és 1385 közé tették, így ez a legkorábbi ismert nagymacska Nagy-Britanniában.
I. Erzsébet idején az állatkertet alkalmanként megnyitották a nagyközönség számára is. 1804-től az állatkert már rendszeresen látogatható lett. Az állatokat később az új, Regent's Park melletti állatkertbe költöztették át, részben gazdasági okokból, részben az állatok jóléte miatt. Az utolsó állatokat 1835-ben költöztették ide, röviddel ezután lebontották az Oroszlán-tornyot is, de az Oroszlán-kapu megmaradt.
Hollók:
Évszázadok óta legalább hat (jelenleg nyolc) holló lakozik a Towerban, de azt, hogy mikor költöztek ide, nem lehet pontosan megállapítani. II. Károly elrendelte az elköltöztetésüket, amikor távcsövén meglátta nyomaikat. Erre azonban nem került sor, mert a legenda szerint ha a hollók elhagyják a Towert, elpusztul a Tower, a monarchia, sőt az egész birodalom. Mivel Károly az angol polgárháború közben nem akarta vállalni a kockázatot, a hollók maradtak.
Az egyedüli időszak, amikor feljegyezték, hogy a hollók nincsenek ott, 1946-ban, röviddel a második világháború után történt. 2006-ban a madárinfluenza miatt a hollókat fedett helyre zárták, de 2006 augusztusától ismét szabadon közlekedhetnek a Tower udvarán. A hollók szárnyát megkurtítják, hogy ne tudjanak elrepülni.
Kivégzések:
Az alsóbb osztályokból származó bűnözőket rendszerint a Toweren kívüli nyilvános vesztőhelyek egyikén végezték ki. Több magas állású elítéltet, például Morus Tamást a Tower Hillen végeztek ki, szintén nyilvánosan. A nemeseket azonban, különösképpen a nőket, egyes esetekben a Toweren belül, a nyilvánosság kizárásával fejezték le és a közeli St. Peter ad Vincula kápolnában temették el. Az alábbi személyeket a Toweren belül végezték ki árulás miatt:
- William Hastings (1483)
- Boleyn Anna (1536)
- Margaret Pole, Salisbury grófnője (1541)
- Catherine Howard (1542)
- Jane Boleyn Rochford vikomtja (1542)
- Jane Grey (1554)
- Robert Devereux, Essex grófja (1601)
Azt mondják, hogy Boleyn Anna királynő, akit 1536-ban fejeztek le VIII. Henrik elleni árulás vádjával, néha a torony körül sétál, hóna alatt a levágott fejével.
IV. Edward fivérét, Clarence hercegét a Towerben végezték ki 1478 februárjában. IV. Edward két fia szintén itt halt meg, miután nagybátyjuk, III. Richárd lett a király, de nem végezték ki őket és máig nem lehet tudni, milyen módon pusztultak el.
Újkori története:
A Tower erődítményként való hasznosítása a tüzérség megjelenésével megszűnt. Mindenesetre a Tower a Board of Ordnance főhadiszállása maradt 1855-ig, és alkalmanként még börtönként is használták, még a két világháború alatt is. 1780-ban itt raboskodott a Tower történetének egyedüli amerikai foglya, Henry Laurens, a kontinentális kongresszus volt elnöke. Az első világháborúban 11 német kémet itt lőttek főbe. 1916-ban Roger Casement ír felkelő a Tower foglya volt az árulás miatti tárgyalása alatt. Az utolsó személy, akit itt végeztek ki, Josef Jakobs német kém; 1941. augusztus 15-én lőtték főbe. A következő évben Hitler követe, Rudolf Hess raboskodott itt négy napig. Ugyanabba a cellába zárták George Salamont, az angol királyi légierő tisztjét, aki Luftwaffe-tisztet alakított. Ő volt az utolsó angol, akit a Towerba zártak.
A Waterloo Barracks, a koronékszerek őrzésének jelenlegi helye, az 1950-es évekig az 1. királyi gyalogezred bázisa volt. 1952-ben rövid ideig itt őrizték a katonaszökevény Kray-ikreket.
Noha a királyi család már nem lakik itt, a Tower hivatalosan királyi rezidencia maradt, így állandó őrsége van – ugyanaz az egység, amely a királynő testőrségét is adja a Buckingham-palotánál.
1974-ben a Fehér toronynál történt bombarobbanás egy halálesetet és 41 személy sebesülését okozta. A robbantásért senki nem vállalta a felelősséget, de a rendőrség az IRA-t gyanúsította.
Koronaékszerek:
A koronaékszereket 1303 óta tartják a Towerben, miután ellopták őket a Westminsteri apátságból. Úgy tartják, hogy rövid időn belül az összes vagy majdnem az összes előkerült. II. Károly koronázása után elzárták őket, és díj fizetése ellenében lehetett megnézni. Ennek akkor lett vége, amikor Thomas Blood megkötözte az őrt, és ellopta a koronaékszereket. Azóta az ékszereket a Jewel House-nak nevezett részben őrzik, fegyveres őrökkel. A második világháború alatt állítólag a Sun Life Insurance biztosító cég alagsorában őrizték őket a kanadai Montréalban, a Bank of England aranytartalékával együtt. Más híresztelések szerint viszont a Windsori kastély tornyában vagy az Egyesült Államokbeli Fort Knoxban voltak letétbe helyezve.
Mit nézz meg, ha a Towerre csupán 1 órád van?
Ki ne hagyd a Királyi ékszereket! (20 perc) - a leírás ismétlést tartalmaz -
III. Henrik 1303-ban rendelte el, hogy a királyi ékszereket a Towerben őrizzék. A polgári forradalom idején valamennyi koronaékszert áruba bocsátották, szétdarabolták, kövenként árverezték el. II. Károly koronázási szertartásához megcsináltatták az eredeti regáliák pontos másolatait, majd apránként a többi hiányzó darabot is.
1671-ben Thomas Blood kapitány megpróbálta a koronaékszereket elrabolni. Az ékszereket 1967-ig a Wakefield-Towerben őrizték, fegyveres őrökkel. A második világháború alatt állítólag a Sun Life Insurance biztosító cég alagsorában őrizték őket a kanadai Montrealban, a Bank of England aranytartalékával együtt. Más híresztelések szerint viszont a Windsori kastély tornyában vagy az Egyesült Államokbeli Fort Knoxban voltak letétbe helyezve. Jelenleg a Jewel House a Waterloo Block-ban található, melyet a királynő 1994-ben nyitott meg.
A koronaékszerek közül a legértékesebb Viktória királynő koronája, mely 1838-ban készült. A korona csúcsán a világ második legnagyobb afrikai gyémántja látható. A legnagyobb afrikai gyémánt, a Star of Africa a máltai keresztben végződő jogaron tündököl. A híres Koh-i Noor gyémánt az anyakirálynő koronáját ékesíti, mely a babona szerint a férfiakra bajt hoz, csakis nők viselhetik...
Nézd meg a Fehér-tornyot, amelyben királyi fegyver-gyűjtemény található! (20 perc)
A White Tower a Tower legrégibb épülete, melyet még 1078-ban kezdett építtetni Hódító Vilmos. Az építkezés megszervezésével megbízott rochesteri püspök, Gundulph Franciországból hozatott az építkezéshez köveket.
A fegyvergyűjtemény alapját VIII. Henrik vetette meg, utódai gazdagították, így érdekes keresztmetszetét adja az európai fegyverzet fejlődésének a középkortól az első világháborúig.
Sétálj végig a Középkori-palota termein! (20 perc)
A 2006-ban felújított kiállítás bemutatja, hogyan nézett ki a középkori királyi udvar III. Henrik és I. Edward korában. Berendezett szobákban korabeli székeket, ládákat, ágyat, kézi szövésű függönyöket és fali szőnyegeket láthatunk. Ezen felül illat és hangeffektusok segítenek felidézni a középkori hangulatot.
Mit nézz meg, ha 2 órád van?
Az előzőeken kívül:
Csatlakozz a híres Yeoman Warder-ek (azaz Beefeater-ek) által vezetett túrához, és hallgassd meg a Tower múltjának érdekes történeteit! (60 perc)
Az őrök, akiket Yeomen Warder-nek, vagy Beefeater-nek, marhahúsevőknek neveznek, egyben idegenvezetők is és maguk is turistalátványosságnak számítanak. Az őrök minden este végrehajtják a Kulcsok Szertartását és a tornyot bezárják éjszakára.
Nézd meg a Tower legendás hollóit a White Tower mellett! (10 perc)
Évszázadok óta laknak hollók a Towerban, de az, hogy pontosan mióta, már feledésbe merült. II. Károly ugyan szerette volna e "piszkos" madarakat eltávolítani a Towerből, de végül tervétől a híres legenda miatt - miszerint, ha a hollók elhagyják a Towert, elpusztul a Tower és a monarchia - végül elállt. A legendát némileg gyengítheti az a tény, hogy 1946-ban átmenetileg nem éltek hollók a Towerban. Jelenleg a hollók szárnyát viszont - távozásuk megakadályozása érdekében - megkurtítják. 2006-ban a madárinfluenza miatt a hollókat néhány hónapra fedett helyre zárták, de napjainkban ismét láthatóak.
Mit nézz meg, ha 3 órád van?
Az előzőeken kívül:
Ismerd meg a Tower történetét a South Lawn területén tartott kosztümös jelenet útján! (15 perc)
Döntsd el, ki ölte meg a kis hercegeket a Véres-toronyban (Bloody Tower)! (15 perc)
Itt gyilkoltatta meg 1483-ban III. Richard unokaöccseit, a trónörökös Edwardot és öccsét, hogy ő lehessen a király. A bérgyilkosok által meggyilkolt kis hercegek földi maradványait csak 200 évvel később, egy tatarozás során találták meg egy szűk csigalépcső alá rejtve. II. Károly parancsára a Westminster apátságban, VII. Henrik kápolnájában temették el őket.
Tanulmányozd a híres rabok által a falra vésett üzeneteket a Beauchamp Towerben (10 perc)
A háromemeletes tornyot III. Henrik építette börtön céljára, nevét is egyik első foglyáról, az 1397-ben bebörtönzött Thomas Beauchamp-ról kapta. A kőfalakon, üveg alatt láthatjuk a foglyok fal-iratait, rajzait. Így pl. Guildford Dudley-ét, aki egyetlen szót vésett a falra: „IANE". Jane nem volt más, mint felesége, Jane Grey, a szerencsétlen sorsú, a Towerben kivégzett királynő. De láthatjuk az 1941. május 14-től 20-ig itt raboskodó Rudolf Hess falba karcolt autogramját is.
Látogass el az Árulók kapujához (Traitors' Gate), ahol vízi úton, e kapun át szállították az árulókat (pl. Thomas More-t, Thomas Cromwell-t, I. Erzsébetet) a Towerbe. (5 perc)
Vegyél részt a Tower rabjai (Prisoners of the Tower) nevű audio túrán!
Látogass el a vesztőhelyre (Scaffold Site), ahol a Tower legfontosabb rabjait (így három királynét: 1536-ban VIII. Henrik második feleségét, Boleyn Annát, majd 1542-ben ötödik feleségét, Katharina Howardot), illetve 1554-ben Jane Grey királynőt kivégezték!) (10 perc)
Nézd meg a Lower Wakefield Tower kínzóeszközeit! (10 perc)
Tower Bridge
A képeslapokról jól ismert híd, mely London egyik jelképe, nem is olyan öreg, mint gondolnánk: 1886-94 között épült. Történetéről tudni kell, hogy felépüléséig a London Bridge-től csupán nyugatra álltak hidak, attól keletre nem. A XIX. század elején London keleti része azonban olyan forgalmas lett, hogy tarthatatlanná vált, hogy a gyalogosok, járművek csak több órás késedelemmel jussanak át egyik partról a másikra.
A londoni városi tanács 1876-ban pályázatot írt ki egy olyan híd terveinek elkészítésére, melynek felépítése nem akadályozná a folyami forgalmat. A pályázatra 50 pályamű érkezett, közötte 1884 októberében a városi építész, Horace Jones és társa, John Wolfe Barry győztes pályázata.
Nyolc év, öt fővállalkozó és 432 építőmunkás kellett ahhoz, hogy a híd felépüljön.
A folyómederbe ágyazott két pillér viseli a híd 11 000 tonnás acélvázát, melyre portlandi kőből és granitból épült a híd „ruhája". Két tornya a középkor szokásai szerint házakkal beépített hidakat idéz, vörösesbarna kőtömegükön a fehér ablakkeretek, erkélyek, tornyocskák gótikus jelleget kölcsönöznek a hídnak.
A híd tulajdonképpen kettős híd: az alsó híd felnyitható, alatta tengerjáró hajók is elférnek. Eközben a gyalogosok a 43 méter magas felső hídsoron is közlekedhetnek. 1894-ben a Tower-híd volt a legnagyobb felnyitható híd a világon.
Akkor még gőzgépek termelték az emeléshez szükséges energiát, melyet hat masszív hidraulikus akkumulátorban tároltak, hogy a kellő pillanatban rendelkezésre álljon. Bonyolultsága ellenére a híd 86 fokos szögben történő felnyitásához csupán egyetlen percre volt szükség!
Bár a mai napon hidraulikusan emelkedik a híd, 1976 óta már nem gőzgépek, hanem olaj és elektromosság adnak ehhez energiát. Ennek vezérlőterme megtekinthető a látogatás során.
A Tower-híd két gótikus kőtornyában kiállítás mutatja be a híd történetét, ahol megtekinthetőek az eredeti gőzgépek és akkumulátorok is, kilátójából pedig csodálatos panoráma nyílik a városra. A kiállítás készítői arra is gondoltak, hogy a kilátóban speciális üvegfal tegye lehetővé a tükröződésmentes fényképfelvételek készítését.
Shakespeare’s Globe Theater
(Globe Színház)
A Southwark szó déli partot vagy déli rakodópartot jelent, utalva arra, hogy századunk elején még dokkok sora húzódott erre. 1598-ban a polgármester - valójában I. Erzsébet - parancsára a színészeknek el kellett hagyniuk a bal part színházi negyedét. Ekkor rombolták le az ott álló „The Theatre" faépületét is.
A híres tragikus színész, Richard Burbage, átszállíttatta a színház gerendáit a southwarki oldalra, majd a híd közelében fel is épült az új színház, „The Globe". Kapuja felett volt olvasható a híres shakespeari mondat: „Színház az egész világ". A színházi élet virágzott, előadásaikra lovagjaik kíséretében még álarcos úrhölgyek is eljártak.
A színház újjáélesztése az amerikai színész és rendező, Sam Wanamaker (1919-1993) nevéhez fűződik. A Globe újjáépítésének gondolata akkor született meg fejében, amikor 1949-ben, először járva Londonban, hiába kereste Shakespeare színházának nyomát. Bár ötletét a legtöbben megvalósíthatatlannak tartották, ő két évtizeden keresztül dédelgette magában tervét. 1970-ben megalakította a Shakespeare Globe Trust-ot, majd 1993-ban magának a színháznak az újjáépítése is elkezdődött. Igaz Wanamaker a színház újjáépítésének 1997-es befejezését már nem élhette meg, de neve mindörökre fennmaradt az azóta is működő intézménnyel.
Az intézmény jelenleg három intézményt foglal magában:
Magát a Globe Színházat profi színházi társulattal, a Globe Education-t, amely gyermekekkel ismerteti meg Shakespeare műveit, valamint a Shakespeare's Globe Exhibition-t, magát a kiállítást, mely Shakespeare korába repíti vissza a látogatókat, megismertetve őket Shakespeare életével, a korabeli Londonnal és magával az shakespeari színházzal.
A kiállítás során olyan érdekes kérdésekre kapunk választ, mint hogy milyen jelmezeket viseltek a shakespeare-i színészek, mit használtak a Shakespeare-i színházban vér helyett, hogy tudott Ariel repülni a színpadon? Megcsodálhatjuk a korabeli hangszereket, sőt egy XVII. századi nyomdagéppel saját Hamlet példányt nyomtathatunk magunknak.
London Eye
(Millenniumi Kerék)
A EDF Energy London Eye, azaz a Millenniumi Kerék, a Temze keleti partján, a Westminster és a Hungerford hídak között található. 135 méteres magasságával 2006. májusáig ez volt a világ legmagasabb forgókereke. Tiszta időben akár 40 km-re (Windsorig) is ellátni a tetejéről.
A London Eye David Marks, Julia Barfield, Malcolm Cook, Mark Sparrowhawk, Steven Chilton és Nic Bailey építészek tervei alapján készült.
Az óriáskerék külső széléhez rögzített 32 zárt kabin kb. 0,9 km/h sebességgel, kb. 30 perc alatt tesz meg egy kört. A kerék elég lassan forog ahhoz, hogy az emberek be- és ki tudjanak szállni, sőt még arra is jut idő, hogy a biztonsági emberek a kiszállók után ellenőrizzék, semmi gyanús csomag sem maradt a kabinban.
A kereket darabokban, a Temzén szállították felállításának helyére, majd összeszerelése után daruval - több órás munkával - emelték az 1700 tonnás monstrumot függőleges pozícióba.
A kereket Tony Blair miniszterelnök adta át 1999. december 31-én, de sajnálatos technikai problémák miatt ténylegesen csak 2000. márciusától látogatható. Az óriáskereket a Merlin Entertainments üzemelteti, és jelenleg az EDF Energy szponzorálja. A kerék olyan sikeres, hogy annak ellenére, hogy eredetileg csak öt évre kapott működési engedélyt, később meghagyták állandó túrista látványosságnak.
Mivel a város "leginkább fényképezett fele" a keréktől nyugatra, illetve északra terül el, ezért ha szép, jól megvilágított, részletgazdag fotókat akarsz csinálni fentről, akkor a délelőtti "felkelő" nap fényét kell kihasználnod.
2010-ben megnyílt a London Eye 4D-s élmény mozi is, amely a London Eye jegyirodájának hátuljában található és minden London Eye jeggyel ingyenes a belépés. A mozi részeként madártávlatból fedezheted fel Londont és speciális effektek teszik még élvezetesebbé az attrakciót.
Clock Tower – Big Ben
A 96 méter magas Óratorony (Clock Tower) a Parlament legismertebb épülete és mára London jelképévé vált. A torony a Parlament észak-keleti oldalán, a Bridge Street felőli oldalon található. A Big Ben nem a toronynak vagy az óráknak a neve, hanem a több, mint 13,5 tonnás harangé (eredeti nevén Great Bell), amely az órákat üti.
Az óratorony – Charles Barry tervei alapján – az után épült, hogy a régi Houses of Parliament épülete lángok martaléka lett 1834-ben.
A harangot Sir Benjamin Hall, az 1857-ben befejezett újjáépítési munkák főfelügyelője után kezdték Big Bennek nevezni.
Az óra számlapja a legnagyobb Nagy-Britanniában: az átmérője 7 méter, a percmutató 4,2 méter hosszú és 100 kg súlyú, az óramutató pedig 2,74 méteres és 300 kg súlyú.
Az óramű mind a mai napig mechanikus, így működtetése a heti három felhúzáson kívül, rendszeres olajozást igényel.
A torony harangjátéka világszerte ismert és 1923 óta naponta elhangzik a BBC rádión.
Westminster Abbey
(Westminster apátság)
A Westminster-apátság különleges helyet foglal el a brit történelemben, hiszen amellett, hogy középkori építészeti szempontból egyedülálló mestermű, számolatlanul állít emléket a nemzet nagyjainak.
Az apátság Nagy-Britannia uralkodóinak koronázó temploma és számos királyi esemény színhelye. Ezen a helyen koronázták angol királlyá Hódító Vilmost 1066-ban és azóta valamennyi uralkodót, legutóbb 1953. június 2-án II. Erzsébetet.
Hitvalló Edward kápolnájában (Edward the Confessor's Chapel) található az ősi koronázó trónszék, amely I. Edward rendeletére 1300 táján készült el. Valamennyi angol királyt egyben Skócia királyává is koronázzák ezen a négy oroszlán hátán álló tölgyfa széken.
Az apátsági templom az uralkodók tradícionális temetkezési helye, itt nyugszik többek között I. Erzsébet, Hitvalló Edward, V. Henrik és VII. Henrik. Az apátság különleges síremlék-gyűjteménnyel bír, hiszen több, mint háromezer embert temettek el itt, köztük államférfiakat, tudósokat (Darwin, Livingstone, Newton), költőket (Tennyson, Dickens, Kipling) és zeneszerzőket (Händel).
A főhajó nyugati végében nyugszik az Ismeretlen Katona, akinek a testét Franciaországból hozták haza és 1920. november 11-én temették ide.
A Szt.György-kápolnában (St.George's Chapel) látható az I. világháborúban elesett egymillió brit katona emlékkápolnája. Itt találhatóak továbbá azok az albumok, amelyekben a II. világháború polgári áldozatainak nevei olvashatóak.
A Lady-kápolnát (Lady Chapel) VII. Henrik építtette az 1500-as évek elején. Leglátványosabb részei a legyezőboltos mennyezete, illetve a gazdagon faragott tölgyfa széksorok. A széksorok első sorában a Bath lovagrend lovagjai foglaltak helyet, a széktámlán a lovagok bronzcímerei láthatóak. Az oldalkápolnában áll a Királyi Légierő Kápolnája (Royal Air Force Chapel), amely a II. világháborúban elesett katonák emlékét őrzi.
Piccadilly Circus
A Piccadilly Circus, amely London egyik legforgalmasabb és legszínesebb pontja, a West End központja. A körtérbe öt nyüzsgő út fut be és a tér mára London egyik jelképévé vált, a híres neonreklámjaival és Erósz-szobrával.
A tér közepén álló szobor eredetileg a keresztény jótékonyság angyalát akarta ábrázolni és Shaftesbury lordjának állított emléket 1892-ben. Később átkeresztelték Erószra, a görög mitológia szerelemistenének. Az alumíniumból készített szobor (amely ebben az időben ritkaságszámba menő anyag volt) egy bronz szökőkút felett emelkedik íjjal és nyíllal a kezében.
A Piccadilly északi sarkán álló épületek homlokzatán láthatóak a fényes neonreklámok, közte a klasszikussá vált Coca-Cola reklám. A fényreklámokat az 1900-as évek elején helyezték ki, abban az időben a tér többi épületén is voltak kivilágított hirdetések.
A környék John Nash által tervezett arculata sokat változott az elmúlt két évszázad során: az eredeti házsorokat lebontották, az épületeket átépítették, így nyerte el a körtér mai képét. Híres épülete a Criterion Theatre a tér déli oldalán (színház, amely 1874 óta működik) és az 1885-ben épített London Pavilion az észak-keleti oldalon, amely ma bevásárlóközpont.
A Piccadilly Circus a város legmozgalmasabb szórakozónegyedének, a sokarcú Soho-nak a bejárata, ahol éttermek, klubok, kocsmák (pub), mozik és színházak sokasága várja a vendégeket.